Seite - 132 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

132 azaz a menyasszony vagy vőlegény kiházasítási holmijának az új otthonba szállítása. Agyakat, szekrényeket, asztalokat szépen mázolt oldalos szeke- rekre raknak, fölül a rokkát és a motólát, vagv épen egy bölcsőt. Mennél több szekér kell a szállításhoz, annál urasabb. Mindenikbe négy pompás ló van fogva, melyek szalagokkal és virágokkal felezifrázott szerszámban csillognak s kényesen húzzák a terhet. A szekér után megy a menyasszonyi tehén borjastúl, melyeknek szarváról libcg-lobog a sok tarka szalag. A sor végén a menyasszony, illetőleg a vőlegény megy, karján egy kézikosár, melyben (ing vagy nyakkendő van a vőlegény számára, ha pedig a vőlegény a költözködő fél, a kosárban különféle keszkenő van az új hazájabeli cseléd- ség számára. így halad előre a menet puskaropogás és ostorpattogás közt, néhol muzsikaszóval is. A házakból kisiető nézők zsinórt húznak, vagy póznát tartanak a menet elé, mintha fel akarnák tartóztatni s menyasszonynak, vőlegénynek adnia kell valamit, hogy tovább mehessenek. A Miihl-negyed- ben valósággal eltorlaszolják az útat. Ugyanott az is szokás, hogy a házak- ban, a merre a menet halad, egyet-mást hamarjában kézrekerítenek s a menyasszony háztartására adják, rendszerint bölcsőt vagy tyúkokat. Ha egy tyúkot megkaphatnak, egy készen tartott zsákba dugják s bár mennyit fognak, az mind követi az elsőt a zsák mélyébe. Kocsmák előtt meg szokás állapodni egy kicsit; a kocsmárosok nem jó szemmel nézik, ha szó nélkül mennek el előttük. Ha a menet végre a lakodalmas házhoz érkezik, azt bezárva találja. Semmi nesz, mintha ki volna halva. Előbb jelenteni kell magukat, hogy hoztak valamit, csak aztán úgy nyitnak kaput a különben várva-vártaknak ; a sok mindent beviszik a házba, arra lakzit csapnak, a táncz néha késő éjszakáig tart. A Salzkammergut még egy más szokást ismer, mely megelőzi a lakodalmat. Ha egy favágó lép házasságra, pajtásai őt menyegzője szom- batján keresztre feszítik. Ha ugyanis a munka-helyről egy heti fáradalom és izzadság után családjukhoz haza térnek ünnepelni, a reménybeli férjnek egy dorongokból összeütött keresztet, az eljövendő házassági kereszt jelképét, tesznek a vállára, hogy haza czepelje, mikor aztán van dolga a serkentő szíjnak és ostornak. Ha kocsma mellett visz el az út, a keresztvivő vőlegény „egy itallal* megszabadúlhat a kereszttől, — bár szabadúlhatna a sokszor csakugyan bekövetkezendő házasság-keresztjétől is!