Seite - 139 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

139 de sőt olyan is, a ki ott hagyta a fogát. A világi és egyházi hatóságok e miatt tilalmazni kezdték ezt a szokást. így például az ilyen alkalommal agyonverteket nem volt szabad szentelt földbe temetni; nem egy erdőszél vagy mesgye rejti — úgy beszélik — ily „hősies44 harangjárók porló csontjait. Vízkereszttől Gyertyaszentelőig jártak ezelőtt a csillagénekesek is. Egy tíz-tizenkét énekesből álló csapat vonúlt ki egy áttetsző „csillaggal", vallásos énekeket mondva, valamely házból. A csillag egyik felén Mária volt festve a Jézuskával, a másikon a három-királyok. Zsinór forgatta körben. Két előénekes vezetése alatt a menet valami magán- vagy kocsmaházba vonúlt s ott különféle énekeket énekelt Krisztus születéséről, a pásztorokról, a három-királyokról, stb. Sok az énekek közül, tájszólásban költve, naivságánál fogva felette bájos s származására nézve sokkal régibb, mint a felső-ausztriai mű- tájszólási költészet, melynek a népdalokkal együtt alkalmasint mintáúl szolgáltak. Ha történetből két csillagénekes csapat egy házban találkozott össze, versenyt énekeltek. Egyik előénekes többé-kevésbbé rögtönzött versekben feleletre szólította a másikat, mialatt mind a két csapat csillaga szakadatlan forgott. Az ellenfél felelt s viszont ő is kérdést adott föl. Az a fél, melynek előénekese először akadt meg a feleletben, lett a vesztes s csillagát át kellett szolgáltatnia a győzteseknek. Farsang idején járnak a kardtánezosok is. Régebben tartományszerte ismerték őket, most már csak a Salzkammergut völgyeiben látni, hol külö- nösen a hallstatti sóbányászok kedvelték a kardtánezot s ma is elő-előadják. Még Ferencz császár előtt is szabad volt magukat bemutatni. A kardtáncz pedig mesterséges testgyakorlat, melyet kilencz tánezos, egy vagy két sípos, egy dobos s két farsangbolondja visz végbe. Hat kardtánezos fehérbe, hat zöldbe van öltözve. Evvel a mondókával lépnek a házba : „Wir treten herein ganz edel und fest Und grüssen alle Zuschauer aufs best'; Griissten wir einen und den andern nicht, Wären wir die rechten Schwerttänzer nicht. Die rechten Schwerttänzer sind wir genannt, Wir tragen das Schwert in unserer Hand. Spielmann, mach* auf den rechten Schwerttanz!" 18*