Seite - 141 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

141 s azzal a játéknak vége. A kardtánezosok megajándékozása és megvendéglése — ma ez a főczél — fejezi be az egészet. Ez hajdanában nemes játék volt, méltó a germán ősökhöz, kik már a régi rómaiak idejében kedvelték ezt a fegyverjátékot, a mint Tacitus magasztalva beszéli (Germ. 24 c.). Akkor, igaz, csak kiereszkedett jó kedvből játszották, nem kapzsiságból ; a fiatal szabad germánoknak elég jutalom volt a nézők tetszése. Ha lassanként fordúl az évszak s tavaszodni akar, még most is néhol drámai módon adják elő a tél és nyár közötti küzdelmet. A két évszakot két legényke ábrázolja, kik közül az egyik otromba téli pacsmagokban ezammog, hosszú, czafatos bundába van burkolódzva, melyet derékban öv helyett valami kendőféle tart össze. Fejét vastag bagolysüveg fedi. Kezében vasalt, felső végén zöld fenyőszállal díszített botot tart, melyen néhány toboz s jégcsapok gyanánt üvegrudacskák lógnak; ez a tél. A másik, karcsú, helyre-legény, széles aranyos övű hosszú fehér ruhába van öltözve. A csinos arezot lobogó zöld szalagokkal díszített könnyű szalmakalap árnyékolja. Kezében bot, szintén fenyőszállal, mely tarka szalagokkal és szép almákkal van felezifrázva ; ez a tavasz. Házról-házra járnak s mindenütt elmondják rigmusaikat, melyekben mindegyik a maga jelességeit magasztalja és az ellenfélt becsmérli s gyalázza. Szőrül tettre kerül a dolog; ölre mennek, s addig birkóznak, míg a tavasz győz s a telet kikorbácsolja a házból. Ha a „tavasz" kapott valamit, utána megy a „télnek", s mindketten békésen betérnek a legközelebbi házba, hogy játékukat ott újra kezdjék. Ha vége a télnek, a nyár új játékokat hoz. Igazi mulatság, ha valamely élelmes kocsmáros „famászást" (Baum- kraxeln) rendez. Jövő vasárnap, így teszi közzé, a „csorgó csap" kocsmáro- sánál a délesti istenitisztelet után „famászás" lesz. Egy körülbelül 20 méter magas karcsú fenyőt haza hoztak az erdőről s kérgét lehántották; csak a tetején hagyták meg a zöld ágacskáit. Azonkívül a törzsök minden csomója gondosan el van gyalulva s az egész fa a tetejéig erősen beszappanozva, hogy jó csúszós legyen. A tetejét tarka szalagokkal díszítik fel s a galyakra egynehány fényes pénzdarabot erősítenek. A tetőn alúl vörösfehér és sárgafekete zászlócskákat tűzdelnek, melyeknek szegélyére szintén néhány pénzdarabot kötnek. A legalsó zászlócskán legkevesebb van, mennél feljebb, annál több, de legtöbb a tetőn. így áll a fa a kocsma előtti téren már vasárnap reggel.