Seite - 143 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

143 van, azt kiszakítja, az alant váró nép ujjongva rivall tetszést a merész „famászónak", a ki diadallal csúszik le a fenyőszálról. Ily vigalom után egy kis erősítőre van szük- ség. Tódúl mindenki a kocsmába, elől a győztes „famászók", kik diadalmi zászlóikat büszkén lobog- tatják. A kocsmáros is meg van elégedve az Úristennel, hogy ma nem küldött esőt, s a vendé- gekkel, mert nem hiába készülődött s látta el a konyhát és pinczét. A mulatságot rendesen táncz fejezi be. Az ily siker nem hagy nyugtot a szomszéd falubeli kocsmárosnak; azért hát tekéző versenyt rendez. Egy pompás kecskebakot vagy kövér kost „tekéztet ki", s ennek vonzó ereje van. Csuda-e, ha minden falusi kocsmának van tekéző pályája? Nem kisebb kedvvel megy végbe a „gyűrű- futtatás" (Ringelreiten). Valamely nagyobb szabad téren diadalívfélét állítanak, melyet fenyőgalylyal fonnak be s szalaggal, virággal s zászlócskákkal díszítenek föl. Az ív bolthajtása alatt egy oldalról a másikig zsinórt húznak, mely a közepe táján valamennyire aláhajlik. A legmélyebb részén egy tallér nagyságú gyűrűt erősítenek meg, melynek belseje fehér papirossal van beragasztva, hogy jobban lássék. A kitűzött idő- ben elég közönség érkezik, hogy mulasson és a gyűrű- lovasok ügyességét bámúlja. Ezek időközben valamelyik kocsmárosnál gyülekeznek s most muzsikaszó mellett jön- nek a tetthelyre. A játékban résztvevők fürge, nyergeletlen lovon jelennek meg, mind- egyiknél két méter hosszú gyűrübot. Egy bohócz is A „famászás".