Seite - 149 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

149 háromhegyű kalap, — ez a „farsang". így halad a menet a Dunához. Ott aztán a farsang-szalmaembert általános kiabálás és ordítozás közt bele dobják a folyamba. Ha már némely farsangi játék és ünnep az ébredő tavasz győzelmére s a tél halálára emlékeztet, hasonló képzetek fűződnek a húsvét nevéhez, szokásaihoz, játékaihoz és ünnepléseihez. Felső-Ausztriának is megvannak a maga pálmafái, kerepelő gyerekei, húsvéti tojásai. Gyerekek és ifjak űzik a tojással kókányozást és görgetést. Itt is megtartják a húsvéti lakomát, melyen az asztal frisshajtású gabonával s első tavaszi virágokkal van díszítve, stb. Ezek a tavaszi szokások Szent-György-napja (ápr. 24.) körűi csopor- tosulnak, úgy hogy ez a nap nyilván az ó pogány húsvétnak tűnik föl. Az első májusi napokkal, mikor május-fát állítanak, véget érnek ezek a tavaszi szokások. Ezekben azonban egy is, más is sajátságosan elüt más vidékek szokásaitól, így p. o. az Inn-negyednek különös fajta pálmafái vannak. Fiatal, karcsú, öt-hat méter magas fenyőfákat használnak hozzá. Alkalmas fát talál- ván, azt otthonn a csúcsáig meghántják és simára vakarják. De a csúcsnak megmarad erdei zöld lombja, s azonfelül színes szalagokkal czifrázzák föl. A pereszlénesen álló vékony ágacskákra piros almákat tűzdelnek, a mennyi csak rájok fér. Az ágacskák hegyeit aranyos fűzfavesszőkkel hozzákötik a törzsökhez úgy, hogy egy ilyen pereszlén olyat mutat, mint valami almakorona. Két-három ily korona van egymás hegyett, s legfönt pom- pázik a zöld csúcs. A pereszlének tövére borókát, puszpángot s barkás fűzgalyakat kötöznek. így viszik a gyerekek virágvasárnapján a pálmafákat a templomba szentelés végett; mintha csak a birnami erdő közelednék. Nagy dolog, a kinek legmagasabb a fája. Isteni tisztelet után nem csekély föladat épen juttatni haza a fácskákat, mert dévaj fiúk azon vannak, hogy bottal leüssék az almákat. Otthon leszedik az almákat s ebédkor a cselédségnek osztják. Magát a fácskát nyolcz napig a házikertben ültetik el s aztán a gabona- padlásra viszik. Barkát, borókát és puszpángot a „jövendölő éjszakákon" kenyérszeletekbe dugdozzák s úgy adják a jószágnak, hogy semmi baj vagy veszedelem ne érje. Zöldcsütörtöktől fogva, melyen „a harangok Rómába repülnek", nagy- szombatig, melyen újra visszatérnek, néhol „kerepelni" járnak. Windisch- garstenben a kerepelni járás gyermekünnep.