Seite - 152 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

152 Húsvét éjjelén a Traun-tó vidékén mindjárt éjfél után húsvéti tüzeket gyújtanak. Éjféltájban vagy legalább napkelte elótt régebben fiatal legények beszágúldozták a földeket. Gyakran 30—40 legény is összekerült. Hol három község határos, az új vetést leetetik a lovakkal, hogy ezek a nyava- lyáktól mentek legyenek. Hasonló ünnep lehetett az úgy nevezett „Pfarrritt" (papi járás, határ- járás), mely a múlt század vége tájáig fenn volt. Körmenetben vonúltak ki, a férfiak valamennyien lóháton. Egy pap kisérte vagy vezette a körmenetet, mely az egész határt bejárta, azért egész naphosszat is eltartott. Alkalmas helyeken, például kápolnák mellett vagy útféli keresztek alatt a papok beszédet tartottak a körmenethez, evangéliumokat énekeltek, de közben- közben pihenőt is tartottak s étellel, itallal lakoztak. Legtöbb vidéken a „Pfarrritt" húsvétkor ment végbe, s innen az eredete és jelentése könnyen elképzelhető. Egyike a katholikus egyház legfölemelőbb, ha nem is legrégibb ünne- peinek az űrnapja vagy „pompa-nap". A nagyhéttel és húsvéttal való össze- függése ismeretes. A „pompa-nap" (Prangertag) nevét ez az ünnep onnan kapta, hogy azon a „pompa-leányok" fehér ruhában, fürtözött koszorús hajjal, mint „angyalkák" jelennek meg s még ma is sok helyen a felnőtt leányok, kik szűzi becsületökkel dicsekedhetnek, e napon „pompázni mennek", azaz koszorús hajadon fővel vesznek részt az ünnepi körmenetben. De nem ez az oka, hogy erről a nagy ünnepről itt megemlékezünk, hanem inkább az a nagyon sajátságos, megható mód, a hogy azt a Traun- és Hallstatti tavon ünnepelni szokták. Traunkirchen és Hallstatt községeknek szárazon nincs elég helyük, hogy ott a körmenetet megtarthassák; ellenben a tó itt is, ott is bőven elég térrel szolgál. A papság ünnepi díszben, a fehérbe öltözött leányok, az énekesek és zenészek, a lövészek és az egész katholikus egyház ünnepi menetben haladnak a tópart felé, hogy a felkoszorúzott s lobogózott készen lévő hajókra szálljanak. A hegyekről visszahangzó mozsárdurrogás, ünnepies harangzúgás, hangos éneklés és imádkozás közt vonúl a proczesszió ki a tóra, melynek hullámzó ezüstfelszíne ragyogva csillámlik. Fenn azúrkék égbol- tozat s tiszta napfény, köröskörül hatalmas hegyek, melyek közé a tó benyúlik, továbbá a jámbor nép imádkozó tömege, melyből a Lauda Sion ünnepi hangjai zendűlnek föl, — bizonyára oly kép, melynek aligha van széles e világon páija.