Seite - 154 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

154 E „tavi ünnep" nagyszerű hatásával még egy más felső-ausztriai egyházi „tavi kép" is összehasonlítható, ha csak némiképen is. Ha a Róbert-ünnep (szept. 24) szombatján a sz.-wolfgangi famunkások bucsújárni indúlnak a Máriahilf-hegyre (Mondsee mellett), nagy tutajokra s számtalan „lélekvesztők"-re szállnak. Középütt van a czéhzászló, s egy pap kiséri a búcsújárókat. Hangos imádkozás közt halad a menet a tavon át Fürbergre, hogy útját onnan szárazon folytassa tovább. Azonban a gőzhajó ennek az útazásnak költészetét nagyon megzavarta, sőt jóformán meg is semmi- sítette. Ellenben a hallstatti és Atter-tó tündéries éji képet nyújtanak. A nap- forduló (jún. 24) estéjén meggyújtják a tavon a napfordulói tüzeket. Két fatörzsökre fatalpat szögeznek s e tutajon forgácsot, szurkot és fahasábokat halmoznak föl. A hallstatti sóbánya munkásai s az attertó-melléki falubeliek kompon viszik a tutajt ki a tóközépre, meggyújtják, aztán eloldozzák a kötelet, melynél fogva a komphoz volt kötve. Tündériesen csapnak föl a lángok a habokból az éj sötétében s a hegytetőkről csillagokként ragyognak alá a napfordulói tüzek. A tóparti lakosok minden oldalon gyönyörködve nézik a vízből és a hegyeken föllobogó lángokat, míg a tutajokon mind jobban- jobban lohadó tüzet el nem nyeli a tó. Ez általában a napfordúló ünnepére térít bennünket, már a mennyiben az valami sajátos vonást mutat Felső-Ausztriában. A Mühl-negyedben a nyári napfordulat ünnepiessége már előtte való nap este megkezdődik. Napkeltekor mindenfelé oly éktelen kurjongatás, pattogás, ujjongás és puffogatás hallik, hogy az idegen bizonyára valami gonosz csinyt várhatna. Az éj beálltával öt-öt vagy hat-hat suhancz összeáll s gazdáiknak és szomszédaiknak, papjuknak, tanítójuknak, stb. legkülön- bözőbb változatú taktusra járó ostorpattogtatással tisztelkednek. Hajnali két órakor újra kezdődik a lárma. A ki a pattogtatásban nem tartja meg a taktust, azt jól meghúzgálják a reggeli harmaton s egész esztendőben „harmatmosó" a csúfneve; a ki pedig elaluszsza az időt, azt „békanyúzó"- nak csúfolják. Az Inn-negyedben s másfelé is a legénykék napfolytában ki az ugarra rosz seprőket hordanak össze, melyeket esztendőt át minden házban félre- raktak, üres szurok- vagy kocsikenőcs-hordócskákat, pálma- és májusfa, úrnapi koszorúk s oly cserjék maradványait, melyeket úrnapi körmenetkor