Seite - 156 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

156 a hogy Heródes parancsolta; de íme, egyszerre tüzek égtek körös-körűi a hegyeken úgy, hogy a király egészen zavarba jött s nem tudta hányadán van. Ezért gyújtanak még ma is János-tüzeket. Márton napjától fogva, melyen még most is annyi ludnak kell életével adózni egy ó pogány ünnepi kultusz emlékezetére, vízkeresztig a nép hiedelme szerint a „szilaj vadász" garázdálkodik. Miklós napján pedig meg- nyílott a germán istenek ege; az istenek valamennyien a földön jártak keltek s áldást osztva és jövendőt mondva tértek be az emberekhez. Elevenen mutatta ezt az a mód, a hogy Windischgarstenben Miklós estéjét ünneplik; Wodan, a mindentudó, kinek mindent megmondanak a hollói, Berchta, a jóságos, Thor, a kecskefogatos isten, és a barátságos Sif, stb., mint Mikulás és Mikulás asszony, mint Krampusz és kecskebak lépnek elénk, stb. Sőt a különös formájú kenyerek is, melyeket a Mikulás szétosztat a jó gyerekek közt, régi istenkultusz jelei; a kenyérben utánzott állatalakok hajdani állat-áldozatra mutatnak; a kereszténység e kenyérformáknak más használatot adott. A tündérek, törpék és óriások országai is megnyílnak ezeken a napokon; a földöntúliak az emberek közt járnak-kelnek s ezek a közeledé- süket áldozatokkal ünneplik, kivált a „tizenkét-éj" idején (deczember 25-től január 6-ig). A pogány skandinávok épen ez idő tájt tartották a nagy Július-ünnepet. Még ma is megvannak a németek pogány őseinek áldozati lakomái az úgy nevezett „jövendő-kérdő éjjeleken" (Rauh- vagy Rauch- nächte), melyeken a szokásos ünnepi étkeken kivűl a fánk (áldozati kalács) és az úgy nevezett „Stori", ez a gyümölcsös vagy gyümölcs nélküli különös fajta kenyér, főszerepet játszanak. A napfordulói tűz lobogásánál sírba szállt Balder, a napisten, s ha a fenyőfán hó és zúzmara apró mécsekként csillognak, miből a kereszténység elméssége a karácsonyfát képezte, új életre serken. Felötlő ez ünnepségek időbeli kiterjedése. A téli napfordúlat csillagá- szatilag deczember 21-ére esik. Még ma is jelentékeny szerepet játszik Tamás-nap a nép hitében; ez néhol elseje a „füstölő napoknak". Továbbá épen középütt esik Miklós-nap és Vízkereszt között. Nyilván deczember 2 l-én ünnepelték a pogány korban a téli napfordúlat ünnepét; 15 napot tett az előünneplés, 15-öt az utóünneplés. A földöntúliak közelsége az emberek előtt is lelebbentette a jövendő fátyolát. Még ma is épen ezeken a napokon igyekeznek mindenféle babonás