Seite - 159 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

159 sövényt és fát vertek nagy kiabálva és durrogatva, sőt „szentelt puska- porral" a levegőbe lődözve. Lánczot csörgetve járták körűi a házat; fenyő- rözséből seprűt kötöttek, avval kivűl-belűl mindent tisztára kisöpörtek, stb. E napon a boszorkányok hajnalban harmatfogni járnak. Anyaszült meztelen, más halandóknak láthatatlanul, földeken és réteken egy korsó-féle edénybe söprik a harmatot; otthon még harmatos kézzel végig simítják a tehenek hátát, minek következtében azok aztán igen sok tejet adnak, vagy pedig a boszorkánykenőcs közé kevernek ebből a harmatból. A ki napfölkelte Karikában vagy keresztúton állás karácsony éjszakáján. előtt keresztet nem vetve magára s mosdatlanul, fél lábbeliben, egyet se szólva, kimegy a mezőre, az munkájuk közben megláthatja a boszorkányokat. Ha megszólítja őket az ember, vége a hatalmuknak. Még él az a hit, hogy vannak emberek, kik mindenféle varázsláshoz értenek. „Megkötik" a tolvajt és a fuvarost, hogy mozdulni sem tudnak, vagy varázsigéjökkel arra kényszerítik a tolvajt, hogy az ellopott holmikat ismét visszavigye. A nyavalyákat mindenféle mesterséggel és mondással „elfordítják", például húzzon egyet az ember a keze és lábaujjai felé s mondja háromszor: „Kelés, köszvény, daganat, menj el a testemről és vesémről, velőmről és csontomról, s menj valami kemény kovakőre."