Seite - 166 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

166 közt messze visszhangzó kiáltással a „fustélynál44 fogva fölemelik, mintha zátonyra került tutaj volna s most ismét el kellene indítani. Oly erős a munka, hogy nem egy „fustély44 darabokra törik bele, — már előbb szánt- szándékkal félig befűrészelték. A közben minduntalan mérik ám a képzelt víz mélységét s kiabálják : „Halbö neunö44; „Sechsö44; „Halbö drei*4; „Achtö44 (kilenczedfél, hat, harmadfél, nyolez,) stb. Ha a szán a kocsmáig ért, a tutajt leemelik, a szobába viszik, s ott felakasztják, hogy, mint azelőtt, megint a szokott jelkép legyen. Lakmározás és táncz végzi be az egészet. Ha a hegyi legelőkön végre tartósan elolvadt a hó, következik a jószág felhajtása az alsó legelőkre („Almenu). Ennek a napja régi szokás szerint Orbán napja (május 25). Csak június közepén hajtanak a felső legelőkre, t. i. Vitus napján (június 15). A gazdaság odafönt főkép asszonyi kezekben van. Az „asszony44 (Schwoagerin) viszi a kormányt, a „csordás44 (Halter), a ki juhot és kecskét őriz, csak segítsége. Itt uralkodik, tesz-vesz a „Schwoagerin44, míg be nem áll az ősz. Szent-Mihály körűi kezdődik a hazahajtás s Terézia napjával (október 15) ér véget. Fődolog itt a hegyi- karámot tisztán tartani, a tejjel elbánni, az istállót tisztogatni, a tehenekre vigyázni, a meredek sziklafalakat, hova még a kecske sem mer menni, megmászni s ott a gyér füvet összegyűjteni (a mit így neveznek: „Gleck- schneiden44) s nagy lepedőkben (Grastücher) fejen a karámba hordani, hogy ott megszáradva, váratlan havazások idején ne legyen szűke a takarmány- nak, stb. Derék, ép személyek valók ide. Találni is ilyeneket a hegyi karámok- ban; de a havasi gazdának van oka, hogy ezt a szolgálatot ne nagyon is fiatal lánycselédre bízza, kire a magas hegység magánya, melyben csak elvétve bukkan fel egy-egy favágó, vadász vagy vadorzó, veszedelmessé válhatnék. Azért odafenn rendszerint időedzette és barnította némbereket találni, kik az élet tavaszát már elálmodták s már jól benn vannak a nyár- ban, — „a kik tudják magukat mihez tartani44. Csupa gyönyörűség, a hogy ezek az emberek dalolnak! Ha valaki ügyes bánással erőt vett e természetgyermekeinek eleinte való bátortalan- ságán és tartózkodásán, akkor bizonyára megszerzik neki azt az örömet, hogy bemutatják hegyi dalaikat, újjantásaikat (Jodler, Juchzer), melyeket oly kedvesen utánoznak Schosser dallamai. „Szónélkűli dalok44 ezek, bámulatos változatosságban. Ez éneknek, melyet mindig két „Schwoagerin44 ád elő, a formája váltakozó ütemű rövid szakokat foglal magában. A folytonos