Seite - 168 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

168 harmadok s a hatodmenct képezik ez énekek lényegét, melyek a gyakori ellenmozgások által sajátságos bájt nyernek. A hangok rendszerint soprant és altot foglalnak be egyszerre, s a közök összekötésénél mindig hallhatólag csapnak át a mell- és középhangból a fejhangba. A hatást, melyet e hegyi dalok tesznek, fokozza a körűllevő természet nagyszerűsége. A magas hegy- ormok, a végtelen távolba s a völgyek mélyébe vesző tekintet, a közelben fehérlő sziklafalak s a távolból ide villogó havasok és jegesek, a szabad fris hegyi levegő és a magas hegység magányának véghetetlen hallgatása, — ezek adták meg hozzá az igazi hangúlatot. Ha ködök szállnak föl a völgyekből s a szél már hidegebbé lett, követ- kezik a hazahajtás. Fölhajtás és hazahajtás a főQnnepnapok a „Schwoagerin44 bajoskodó életében, az utóbbi azonban csak akkor, ha a csorda vagy nyáj valamelyik állatját nem érte a hegységben veszedelem. Ilyenkor a „Schwoagerin44 szépen kiöltözik s kalapját az utolsó hegyi virágokkal ékesíti. Nyájának apraját, nagyját aranysárga sávolyokkal, tarka szalagokkal, boróka- bokrétákkal és koszorúkkal díszíti föl. így indúlnak a völgynek alá. A menet élén a „Schwoagerin44 jár nagy büszkén; nyomában a vezértehén („Läut- kuh44, kolompos), aztán a többi tehén és a bika kolompjaikkal és pergőikkel; végűi ballag a „csordás44 s a kecske-, juh- és disznónyáj. Bezzeg van kolompolás és csilingelés, bőgés, mekegés és bégetés a hegyi úton alá, be a faluba, az istálló felé! A hegyi élet dicsőségének ismét vége szakadt egy esztendőre, s mikor aztán a rájövő vasárnap a helybeli kocsmárosnál megtartják a „hegyi tánezot44 (Almtanz), mintha csak „a farsangot temet- nék44, oly víg-szomorkás a kedv. Vessünk egy rövid pillantást még a mesteremberek szokásaira és mondásaira is. Ha az ácsok valahol, teszem, valami hídépítésnél czölöpöket vernek le, ez, a hol még gőzerőt nem alkalmaznak, oly módon történik, melyet valószínűleg már a czölöpépítők gyakoroltak. A czölöpöt egy nagy sulyokkal, melyet több kéz egyszerre ragad meg, emel föl és ejt le, lassan- ként verik be a földbe. Ennek egyforma taktusban kell mennie. Azért is a munkát rhythmikus mondások vezetik, melyeket a résztvevő munkások karban egyhangon, éneklőformán mondanak, pl: „Einmal auf—und einmal drauf44 ; „zweimal auf — und zweimal drauf44 . . . . ; zwölfmal auf — und einmal drauf44; „auf, dasss kracht — drauf, dass's pascht — und aft1 rast's.44 (Egyszer föl — és egyszer rá; kétszer föl — és kétszer rá; tizenkétszer föl 1 aztán.