Seite - 169 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

169 — egyszer rá; föl, hogy ropogjon — rá, hogy csattogjon — s aztán pihenjetek). Ha a kőmívesek valami nagyobb munkát megkezdtek s valami hívatlan, de nem kelletlen kíváncsi talál oda menni, hogy megnézze, azt „bezárják", azaz egy zsinórral elfogják az útját, teszik pedig ezt a következő mon- dással : „Eltévedt az úr, most hát fogva van. Bezárjuk, de zokon ne vegye. Bezárunk mi herczeget, grófot és nemest; ez a kőmívesek kötelessége és legnagyobb öröme. A ki ezt az épületet meg akarja nézni, ne sajnáljon egy kis borravalót. Bezárjuk az urat egy pohár sörre vagy borra, akkor aztán újra nyitva és szabad lesz a kijárás." A ki a kellő válaszmondókákat és kérdéseket meg tudja tenni úgy, hogy a kőmíveseket a felelet miatt zavarba ejti, az „borravaló" nélkül kiszabadúl, de más nem. Ha a ház elkészült, vagy valami bolthajtásba az utolsó téglát teszik be, az sem történik ünnepiesség, hagyományos tréfa és mondás nélkül. Az építtetőnek vagy a feleségének kell az utolsó téglát bekalapálni. De ott áll egy kőmíves s egy söprűvel minden ütés súlyát elhárítja ; sőt tán egy másik ott van a bolthajtás alatt is, s a téglát minden ütés után visszataszítja; az építtetőnek ismételnie kell az ütéseket. E közben egy harmadik munkás valami kézügyben levő léczre rovásokat tesz, minden ütésre egyet, míg a tégla erősen nem áll. A hány rovást mutat utoljára a lécz, annyi pint borral vagy sörrel kell az épít- tetőnek előállnia; erre czéloz a mondóka is: „Angfangt' liamma in Gottes Nam*, G'macht ham mas, so guet mas kinna ham. 'S wird wohl n Bauherrn a paar Mass kosten; Er kann uns koan Laahn 1 und koan Bug'l2 zoagn. G arbeit' hamma nach der Latten und Schnur : Ziegel, geh in dein ewige Rueli." („Isten nevében kezdtük el, megcsináltuk, a hogy tőlünk telt. Az építtetőnek, tudom, belekerűi egy pár pintjébe; nem mutathat nekünk se mélyedést, se púpot. Lécz és zsinór szerint dolgoztunk: tégla, menj be a te örök nyugodalmadba!") Òsi szokások által megszentelt vidám munkásság, melyet nem ritkán túlcsapongó jó kedv kisér: ez van természetében a testben, lélekben ép. egészséges felső-ausztriai népnek. 1 Vertiefung. — 2 Höcker. F.-A. 22