Seite - 170 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

170 Tájszólás, nyelvjárás és népköltés. A ki az Alm-tó vagy Hinterstoder felől kél át azon a hatalmas hegy- zömön, mely Felső-Ausztriát Stájerországtól elválasztja, nem kerüli ki figyelmét, hogy a hegyi pásztornők fürge népe, mely a Holt-hegység vad, szakadékos fensíkján stájer barmot őriz, nemcsak más dalokat énekel és más ruhát visel, hanem egy kissé más nyelvet is beszél, mint Steier- és Alm-melléki szomszédjaik. Egy gyér erdő például, mely a Holt-hegység kőkopárába középütt nyúlik be, az aussee-iek szájában „Hennarschu-nak hangzik, míg ellenben a felső-ausztriaiak, kiknek az r rsc/i-vé lágyúlata idegenszerű, Hennar-t ejtenek. Ha az ember Wittinghausen várromnál átlépi az ország éjszaki határát, melyet alig jelöl valami gyepű, sajátságos éneklő hang üti meg a fülét, melyet az egynehány órajárásnyira délnek fekvő Haslachban nem hallani. A „si regnet", „si schneitu-féle beszédről megismeri a freistadti a cseh határfalvakból való német parasztot. Az Enns- melléki Haidershofenból való alsó-ausztriai csúfolja az „Ellenser"-t, a hogy a határfolyótól nyugotra lakó szomszédját nevezi, tertyedt és ósdias nyel- véért és a schärdingi meg a braunaui Inn-negyedi előtt az Inn nyugoti partján lakó rotthalinak magaviselete is, beszéde is durva, goromba. Sőt az ország szűk határain belül sem általános a nyelvi egység, szóban és hangban való minden közösség mellett sem. Valamint a növényvilág más a Traun és Duna lapályain, mint a felső-ausztriai tó-terület fenyveseinek és bükkösei- nek árnyékában; valamint fény is, levegő máskép van elosztva, ha a vándor a verőfényes dombvidék munkált mezein halad, mint ha a Dachstein-hegység égbenyúló sziklacsúcsait mászsza meg; valamint mások az életföltételek a Blöckenstein zordon erdőmagányában élő szénégetőre, mint a st.-floriani áldott búzavidék boldog lakójára nézve: úgy a népnyelv hangjai is tájékon- ként különböző árnyalatúak úgy, hogy joggal több nyelvterületet lehet megkülönböztetni. A Hausruck-erdő gerincze, meg a Traun folyása az országot a Dunától délre három ily területre osztják és a felső Mühl- negyedben, mely századokon keresztül a passzaui püspökség alatt állt, egy daliás faj lakozik, mely a nagy Mühltől keletre lakó szomszédját nemcsak termetre múlja jóval felül, hanem többféle nyelvi sajátságokban is különbözik tőle. Ezeket a különbségeket csak a gyakorlott fül veszi észre, de írással bajosan, vagy épen nem is lehet jelölni. Az eltérés gyakran csak a beszéd