Seite - 172 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

172 területen túlnyomóan, a Traun-kerületben pedig majdnem kirekesztőleg a franczia oi-ra emlékeztető óa diphthongussal van helyettesítve, de azért a Hausruck táján s a felső Mühl-negyedben figyelemreméltó változatai vannak. A szóknak jó részében e kettőshangzó első része mély 0-vá vált, melyre egy tisztán ejtett i következik, p. Afa (Eiche), Maisn (Meise), Waid (Vieh- weide), haider (heiter), i haiss' (ich heisse). M és n előtt ugyanazon terüle- teken ei helyébe ni lépett, az m és n pedig teljesen elenyészett : Rui (Rain), kui (keine), Stui (Stein), i wui (ich weine), i mui (ich meine), dahuit (daheim). A köznémet eu- és az ^-osztályú igék ie-jének helyettese a Hausrucktól az Enns-tájig io, a többi területeken oi; tehát ott úgy ejtik a szót : Tiofl (Teufel), hior (heuer), frios'n (frieren), gioss'n (giessen), itt pedig : Toifl, hoir, frois'n, goissn. A tartomány nyelvének jellemzésére csekélyebb jelentőségűek, mert szűkebb határok közé szorítkoznak, de mégis mint nyelvtörténeti különös- ségek említésre méltók a nyelvszigetek. Ilyen a többi közt Gösau. Viecht- wang községben, az Alm balpartján, lakik az „Almeckerek" csudálatos népecskéje, mely kevés családból áll, egymással össze van házasodva, szomszédjaitól clzárkózottan él s egyéb különösségein kivűl sok oly fordú- latot és kifejezést használ, melyeket másfelé nem értenek. A mezővárosok és kis városok nyelve a paraszt nyelvétől néhány jellemző vonás által különbözik. Kerüli a parasztos kettőshangzókat, melyek a hosszú o helyettesei, és a-hoz hajló nyíltabb o-val pótolja. Az oa kettős- hangzót a városi hosszú a-vá szereti egyszerűsíteni: i haass (ich heisse), Staan (Stein), Baan (Bein). Az en helyett álló oi-1 finomabbnak tartja, s inkább használja a városi, mint az io-t ; az U-osztályű igékben az oi-t ie (ia) kettőshangzó szorította ki. Általában véve a városiak nyelve közeledik az irodalmi nyelvhez. Ily közeledés a paraszt nyelvében is észrevehető. Míg a XVIII. században a nyelvjárás még oly korlátlanúl uralkodott, hogy még a mívelt hivatalnok is teendőiben, számadásaiban és tudósításaiban, legalább a szóhangokra nézve, hamisítatlan dialektusban irt, ma még a legmíveletlenebb paraszt is, a ki a legfélreesőbb tanyán él, ha tollat vesz kezébe, „felnémetséggel" igyekszik írni. Legújabb időben az iskola és újságok, alkotmányos élet és általános hadikötelezettség napról napra fokozodó hatást gyakorolnak a nyelvre. Nem egy szó, mely ezelőtt harmincz évvel még kelendő volt, ma el van avúlva, az eo, io és oi parasztos kettőshangzók immár a rónavidéken is