Seite - 173 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

173 kiveszőben vannak, a paraszt nyelve durvaságának tudatával bir, s azt, ha művelt emberrel beszél, lehetőleg kerülni iparkodik. A táj költészet a legtisztább műköltészet parasztos ruhában. A mily kevéssé lesz a városi, a ki a Schneeberg megmászása vagy az Atter-tó Lindemayr Mór. melletti tanyázás alkalmával havasi öltözetbe búvik, igazi havasi lakóvá, ép oly kevéssé valódi népköltő hazai népköltőink bármelyike is Lindemayr Mórtól Hörmann Lipótig, akármily tartalmasak is dalaik, s ha még oly tiszta tájnyelvet irnak is. Talán a népből származtak, de már nem tartoznak a néphez, a népről énekelnek ugyan, de nem a nép számára. Néha a táj- költés a népet, melynek nyelvét beszéli, egészen figyelmen kivűl hagyja s alanyias lirává lesz. Ez a faj oly dalokban, melyek a hazafiságnak, a