Seite - 174 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

174 szülőfalu és apai ház szeretetének adnak kifejezést, olyat is teremtett, a mi maradandó becsre tarthat számot. A modern tájköltészet atyja Lindemayr Mór, a lambachi benczés (1723—1783). Főereje a paraszt-vígjáték. Kendőzetlen természeti igazság- ban rajzolja a parasztokat s az érzelgős szépítéstől ép oly távol van, mint a pessimistikus túlzástól. Alakjai nem szalonképesek, hisz a paraszt ma sem az. A kis daraboknak rendszerint csekély cselekvényök van, mindamellett alakjaik igazi, meleg vérű, kibélyegzett egyéniségű emberek s az egyenes, naiv érzésű természetesség nyelvét beszélik. Mint az életben, úgy Lindemayr darabjaiban komolyság és tréfa, öröm és bú bensőleg egybe van szövődve. Lindemayrnak szellemi rokona, ha nem tanítványa, Koplhuber Lipót (1763—1826) kremsmünsteri benczés, ki Otfried Evangelien-harmonie- jának fordítását hagyta hátra oly magyarázattal, mely bámúlatos tanúit- ságról tesz bizonyságot. rMoar zFoastenbüchl*-ében egy tőrűlmetszett paraszt tipust teremtett, azonkívül nyers-komikus párbeszédeket irt s a rDa Budlhaumteufel" czímű nagyon kedvelt költeményt, mely drasztikus, de igazán népies nyelven egy tragikomikus fuvarostörténetet beszél el. Ámbár Lindemayrt kell a felső-ausztriai tájköltészet atyjának tekinteni, mégis kevesebb hatása volt neki az ifjabb költőkre, mint Stelzhamernek, ki köré mint mestere köré csoportosúl az egész iskola. Stelzhamer elődei közt a nagy műveltségű, finom érzésű Fischer József Tódoron kivűl (1802 —1844), a ki kedves szerelmi dalokat zengett s elmés természeti képeket festett, méltán a legismertebb és legkedveltebb Schosser Antal (1801 —1849). Schosser tartalomban és formában legszorosabban csatlakozik az igazi népköltészethez. Maga is nép fia, s teljes életében szoros érintkezésben levén a néppel, annak cselekvésével, gondolkodásával és érzésével benső ismeretségben volt. Bejárta a havasi völgyeket az Ennstől a Traunig s dalaiban e vándorlások költői emlékkönyvét hagyta hátra. Schosser engesztelődő természet, és népe gyöngéit, melyeket jól ismer, félig átlátszó képpel szereti betakarni. Némelyik dala az ő saját alanyias érzésének kifejezése. Itt ő, a ki nem boldogságra született, nem egy keserű szót ejt ki, de sanyarú tapasztalások nem teszik a költőt sötét látású világ- gyűlölővé, a természetben vigaszt és gyógyulást talál. A felső-ausztriai költői iskolának mindenektől elismert feje, az egyetlen, a ki a felső-ausztriai mezei múzsa dicsőségét a kis tartomány szűk határain túl messze terjesztette, Stelzhamer Ferencz. 1802 november 27-ikén Gross-