Seite - 206 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

206 A felső-ausztriai paraszt legény kifejezéssel énekli a maga dalait. Az előénekes fejhangjai fölhatnak a hanglajtorja legmagasabb fokaira is, míg a többiek harmadlépcsőkön és bassusban a kíséretnek képezik egy nemét. E dalok melódiája egyszerű, könnyen énekelhető. Némelyeknek belföldi költők a szerzői, többi közt Zöhrer, Schosser. Ez utóbbi gyakran alkalmazta a maga költeményeit már ismeretes melódiákra, vagy alkalmilag maga is készített dalaihoz melódiát. Mint a felső-ausztriai eredeti népdal példáját bemutatjuk itt az „Alm-tó viszhangját". Ha az énekléshez szükséges mérsé- kelt tempót eltalálják, a viszhang szélcsendes időben pontosan megtartja az ütemet. A felső-ausztriai nép különösen lakodalmak alkalmával kedveli a zenét. Büszkén lépdel a paraszt legény a zenebanda után, mikor életének jövendő- beli párját az oltár elé viszi. Vidám sorokban lejtenek a párok; hogy a jó kedvet fölhangolja, elég két hegedű. Az ének sem hiányzik ilyenkor. Habár az úgy nevezett „Schnadahüpfel" szövegét nem mindig magok találták is föl, hanem csak úgy utánozták, habár dallama a táncz jelleméhez és dalla- mához alkalmazkodik, azért Felső-Ausztria minden kerületének van ily külön sajátságos és jellemző tánezos dala.