Seite - 210 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

210 táján a Neidhartot és más költőket jól ismerő Wernher der Gärtner Helm- brecht Meierről szóló elbeszélésének tárgyául. Lovagi állásponton állva, azt mutatja ki, hogy a fiatal parasztot ezen osztályát haladó nagyra kapasz- kodása miként viszi szükségképen erkölcsi és anyagi romlásba. Ezt azonban nem holmi oktatgató szószátyárkodással, hanem az élettel és költői igaz- sággal teljes cselekvény által eszközli. Kitűnően rajzolja úgy a paraszt, mint az udvari körökbeli régibb és ifjabb nemzedékek ellentétes voltát, kitűnően jellemzi az egyes alakokat érzéki erejök s egyszersmind tipikus érvénye- sűlésök szerint. Mintegy két évtizeddel később, a mint az udvari eposz már elvirágzott, és mások, kik annak hagyományaihoz ragaszkodtak, mint Würzburgi Konrád, legalább tartalmasabb anyagok felé fordúltak, egy, a szomszédos Pleien grófságból való s Frumesel Wimar schärdingi patrícius szolgálatában álló polgár ember („der Pleier") nagy elődeire: Hartmannra, Wolframra és másokra, de egyszersmind az osztrák Alpes-vidéken honos népmondára is támaszkodva s mindannyiból bőven merítve, kevéssé vagy épen nem ismert hősökről három, szélesen szőtt-font Artus-regényt költött. A középkor vége a felső-ausztriai német irodalomra nézve terméketlen korszak. A XVI. század azonban meghozta a reformácziót, s a protestan- tismus mindamellett, hogy I. Ferdinánd mindjárt eleitől kezdve ellenségesen viselte magát ellene, Felső-Ausztriában gyorsan elterjedt s minden osztályban épen oly számos, mint buzgó és hü követőket talált. A protestantismussal élénk szellemi élet költözött be a tartományba. Bizonyságai ennek a steyri és linczi virágzó latin-iskolák, melyek közül az utóbbiban olyan latin költők, mint Calaminus, s még a XVII. században is olyan tudósok, mint Megiser és Kepler működtek; bizonysága továbbá a könyvkereskedés föllendülése különösen Linczben, hol a könyvnyomtatás csak ekkor (1615 körűi) vert erős gyökeret, és bizonysága a tartományi könyvtár megalapítása, melynek igazgatója az említett Megiser vaia. A protestantismussal azonban, kivéve Weidenfelder János linczi bohócz- verselő (Pritschmeister) legelső szakmány munkáját, ki költői működését utóbb Alsó-Ausztriában szebb sikerrel folytatta, jóformán minden összefügg, a mi ez időben a német költészet terén említésre érdemes. Városokban és úri székhelyeken, mint Toletben a Jörgereknél, vallási énekköltők tartóz- kodnak futólag, míg el nem űzetnek; Steyrben, Welsben, hol egykor (1513) Hans Sachs költői fölavatását nyerte volna, és Freistadtban most mester- énekes iskolák keletkeznek, melyek élénk közlekedésben állnak külföldi,