Seite - 211 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

211 nevezetesen a nürnbergi, magdeburgi és boroszlói énekes-iskolákkal. A latin- iskolákban azonban német komédiákat adtak elő, s e végre Steyrben a hatvanas és nyolczvanas években két tanító, ú. m. a mély kedélyű Brunner Tamás, meg a beszédesebb, tudós, de egyszersmind a komikum külső hatásait sem megvető idősb Mauritius György főleg bibliai komédiákat irtak, ez utóbbi pedig még egy Griseldis-t is. A fenyegető üldözés azonban sem a mester-énekesek panasz- és intő kiáltásaival, sem bibliai színdarabok vigasztaló moráljával nem volt elhárít- ható. Kíméletlenül bánt el az ellen-reformáczió a protestantismussal s annak szellemi életével, bezárta virágzó iskoláit, a legjobb erőket kivándorlásra kényszerítette s megsemmisítette a többi Németországgal való szellemi összeköttetést. A jezsuita iskolákban, melyek a protestáns tudós-iskolák helyére léptek, 1624 óta pompázó színdarabokat s énekes játékokat adtak elő, nemkülönben a kolostorokban is (különösen, úgy látszik, St.-Florianban és Kremsmünsterben) a régibb vallási játékok helyett, melyek a népnél tovább is fennmaradtak, ettől kezdve még a XVIII. század elején is latin és német komédiákat és énekes játékokat költöttek és adtak elő. Ilyen latin drámák jelennek meg a hetvenes és nyolczvanas években Redtenpacher Simontól Kremsmünsterben, ki azonban német költeményeket is irt. Más- különben Felső-Ausztriának a XVII. század német irodalmában csak az egy Lilienbergi Abele Mátyás a képviselője, ki „Seltzame Gerichtshändeltt-jeiben (Csudálatos törvényszéki esetek, 1651) és hasonló műveiben a kor ízlése szerint mindenféle adomákat, meséket és különös eseményeket összehordott pörök alakjában, jegyzetekkel s részint idegen, részint saját beszőtt költe- ményekkel kisérve, s a mellett sem a kedvelt tudóskodó játsziságokról, sem a nyerseségekről nem felejtkezett meg; s ezzel nem csekély tetszésen kivül azt is megnyerte, hogy a pálmás rendbe fölvétetett, melynek „der Entschei- dende44 (döntő) néven 1652 óta volt tagja. De még a XVIII. században is sokáig tovább tartott ez az irodalmi apály. 1711 óta volt ugyan Linczben egy állandó, noha eleintén meglehe- tősen szegényes színház, melyben a hatvanas években, mikor Sebastiani játszott, kizárólag szabályszerű darabok uralkodtak, milyeket már korábban alkalmilag vándortársaságok adtak elő. Nagyobb ösztönt azonban a linczi színpad nem volt képes a drámairásnak adni. Ámbár az, a mi e téren mintegy a hetvenes évek óta fölmerült, a kremsmünsteri Planck Beda kivételével, szoros összefüggésben van a színpaddal. A költők részben maguk is színészek, 27*