Seite - 212 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1
Bild der Seite - 212 -
Text der Seite - 212 -
212
legalább Cremeria. A. D., a legtermékenyebb és legtevékenyebb drámaíró,
ki korának kiterjedt gúny- és röpirat-irodalmában is részt vett s egyebek
közt egy színházvédő iratával papi részről támadásokat vont magára, színész-
kedéssel kezdte pályáját, s egészen századunk elejéig kizárólag a színpadra
való tekintet a határozó. A magasabb költői föladatok háttérbe szorúlnak
e mögött, s az eszményi stilű drámában még csak kísérlet sem történik;
a párbeszédben kizárólag a próza uralkodik, sőt Cremeri halottak-napján
még a kisértetek megjelenését kívánókra is tekintettel van, s e végre
„pénztári darabúlu Don Jüant dolgozta át Molière után. Máskülönben az
érzékeny vígjáték és a polgári dráma az uralkodó s a katonai színmű sem
hiányzik. Míg ezek és egyes utánzatok részben Lessingre, sőt később
Ifflandra és Kotzebuera mutatnak, Cremeri a szomszéd bajorországi Tőrring
hatása alatt 1782 óta a színpadi hatású és nemzeti hangulatú hazai lovag-
drámát, meg a történeti színdarabot is oda veszi, s annak anyagát Felső-
Ausztria múltjából válogatja ki. Azonban, mint e színpadi darabok általában,
ő is moralizálva és oktatólag lép föl úgy a József-féle fölvilágosodási és
humanitási eszmék mellett, valamint később a franczia állapotok nyomása
és bizonyos bécsi hatás alatt a forradalmi irányzatok ellen. Az ő általa
kezdett hazai irány végre is bizony oda jut, hogy valami szegényes cselek-
mény már csak arra szolgál, hogy egy-egy felső-ausztriai helyi vagy népéleti
képet „különféle és mégis egészen közönséges életjelenetekben színházi
darabbá öltöztessenek", valamint egy névtelennek egy asklepiadesi ódája,
egy tájnyelven írt „Original und Provincialstück" (eredeti és falusi darab),
a „Das Land ob der Enns"-t (Ennsen felüli tartományt, 1795.) dicsőíti.
Ez az óda már arra mutat, hogy, valamint Bécsben, Felső-Ausztriában
is Klopstock hatása alatt állott a lantos költészet, s valamint ott, itt is
papok és tanítók azok, kik egy Denis (szintén felső-ausztriai) és mások után
az ő nyomain járnak. Azonban az ó-klasszikai ódamérték mellett a rímet
sem vetik meg. Szellemileg legkiválóbb, noha nem nagy költő, azonban
világos, előítélet nélküli fő, ki a műveltség és a „széptudományok" ápolását
komolyan vette, Heinze W. volt-jezsuita, sziléziai fi, ki mint tanár Linczben
működött. Ö a legtöbb oldalú is; a fensőbb óda mellett találunk nála
anakreoni enyelgéseket és bordalokat, epigrammákat, szatirai élű erkölcsi
elbeszéléseket, általában verses és próza, sőt drámai alakú szatírákat kar-
társainak tudatlansága és képzetlensége ellen is, mi nem maradt ellenséges-
kedés nélkül. Ö vele egyidejűleg írja Steininger Fr. ennsi pap „Békedal"-ait
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria)
- Band
- 6/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1889
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.29 x 21.86 cm
- Seiten
- 346
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch