Seite - 214 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

214 de életének második felében (1814-től 1842-ig), tehát épen abban az időben, mikor legérettebb költeményeit alkotja (1830-től 1841-ig), Felső-Ausztria polgára. Szellemileg üde volt késő vénségeig, tele erős férfiassággal a fájdalomban is, de egyszersmind tele szelídséggel, gyöngédséggel és mély érzéssel is; gazdag változatossága volt benne az emberi érzelmeknek, a vidám tréfálkozástól kezdve a szellem legmagasb szárnyalásáig s a vallásos buzgóságig ; a szerető, férj, atya egyéni boldogsága és szenvedése, de egyszersmind a hazája iránti szeretet és meleg osztrák hazafiság erős és a franczia háborúkban saját élményeitől táplált nemzeti érzülettel párosúlt benne. Minden mesterkéltségtől idegenkedő levén, mindezeknek keresetlenül őszinte, igaz, és, mikor érzésének egész mélysége föltárúi, nem ritkán rend- kívül szép szívre ható kifejezést tud adni. Az az atyai tekintély, melyben az érdemes aggastyán az ifjabb nemzedék előtt állt, szintén nem volt hatás nélkül költészetére. Személyesen legszorosabban csatlakozott hozzá Kalten- brunner C. A., ki 1835-ben és 1838-ban lirai költeményekkel és balladákkal lépett föl, de a legtöbbeknél több oldalúlag próbálkozott a drámaírásban, később pedig még nagyobb sikerrel az elbeszélő költészetben is. Részben Arminggal szövetkezve, azon is fáradozott, hogy egy album és egy évkönyv kiadásával egyesülési pontot teremtsen a felső-ausztriai irók számára. Költe- ményeiben mindenféle mesteribb mértéket, stanzákat, szonetteket, később ghaseleket is alkalmazott, de a nélkül, hogy a formának igazi mesterévé vált volna. E formai sokféleséggel szemben azonban az általános osztrák hazafiság és a harminczas évek minden politikai mozgalmi irányzataitól tartózkodó loyalitás mellett, a felső-ausztriai polgár erős hazafiúi érzése ural- kodik motívumaiban. Ekkor találkozik össze a honi tárgyak iránt már régóta tapasztalt költői érdeklődés a történeti kutatásnak különösen Kurz F., Stülz, Pritz neveikhez fűzódő föllendülésével, a haza minden oldalú tanúlmányozá- sának ébredő buzgalmával, mely 1833-ban a linczi muzeum megalapítását szülte, s végre Spaun A. fáradozásaival, ki 1840 óta több lelkesedéssel, mint bírálati módszerrel Ofterdingen Henrikben egy nagy költőt, s ezzel együtt a Nibelung-éneket és egyéb középkori epikai költeményeket is Felső-Ausztriának iparkodott tulajdonítani, meg a honi népköltészet iránt is figyelmet ébresztett. Az ő irodalomtörténeti nézetei csakugyan költői viszhangra is találtak Schleifer és Prechtler lírájában, és még később Stifter „Witikott-jában, a mint hogy ez az egész irány nem maradt a lirai térre korlátozva, melyen Prechtler még legújabban is voltaképen