Seite - 215 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

215 csak a régi fonalat fonta tovább, „Nymphe von Kreuzen" stb. czímű munkájával. Schleifer lírájának vallásos oldalához Piringer Beda csatlakozik, ki neki „Der Christbaum" (a karácsonyfa) czímű terjedelmes lirai és oktató költeményét egyenesen a szájába adja; a szerkezetre nézve azonban, mely a karácsonyfát és annak ajándékait a kereszténység küldetése és hatásai fölött való elmélkedésekre támaszpontúi használja, Schiller „Glocke"-ja az előkép. Különben a negyvenes és ötvenes években Kennertől, Pirkherttől, Főbbétől, Proschkotól, a vallásos Eysselsberg Henriette bárónőtől és mások- tól napvilágot látott lirai költemények és balladák legnagyobb részt csekély értékűek. Traun Gyula (Schindler J. A.), a mindannyinál jelentékenyebb költő, fájdalom, igen korán megvált Felső-Ausztriától. Egyébiránt még említendő Mayer Emil, kivált pedig Hillisch József, ki a mesterlegények életéből több költői, de egyszersmind szintén több szomorú motívumot is kölcsönzött. Néhány üde és mély érzésű szerelmi dala által Stelzhamer is oda sorakozik futólag és legtöbb szerencsével a kor fel-német lírikusai közé. A hatvanas években és azokon túl is tart az életelevenség és költészet a szeretetre méltó Holser M. kremsmünsteri benczésben, ki Felső-Ausztriá- nak a politikai fejlődésével is többször meleg szavakban foglalkozik, meg Schleifer fiában, Móriczban, ki főleg a balladákban és hasonló költemények- ben szerencsés. A hetvenes években Prechtler O. is visszatért hazájába, megéneklé tourista-dalaiban Felső-Ausztriának az új vasútvonalak által föltárt vidékeit és „Zeitaccord"-okat (korhangzatokat) költött, melyekben Grün Anasztáz hatása lüktet. Végre Wenhart egyéb, már földolgozott motí- vumokon kivűl, a gyermekvilágot is bevonta az iskola és család számára irt oktató lirája körébe. A vallásos lirát és tanköltészetet szintén újra meg újra ápolták egészen a legújabb időkig, Prechtler Mária pedig a legendát is művelte. Legjelentékenyebb képviselője ez iránynak Marinelli F. st.-floriani kanonok, ki már az ész és szabadság iránt táplált maikori szabadelvű nézetek ellen irányzott „Karácsonyéji álmá"-ban (Christnachtstraum, 1852) ügyes verselő tehetségnek bizonyúlt, „A lantos zarándokútjá"-ban (Des Sängers Pilgerfahrt, 1855) pedig a Keletet vonja be lirája körébe, s még nagyobb szerencsével értékesítette a beduin életből merített költői motívu- mokat, mint a szent helyekre való visszaemlékezéseket. A drámában az a nem valami sikerűit kísérlet, melyet a magasabb stilű történeti tragédiában már Kaltenbrunner tett, azóta szintén nem maradt