Seite - 216 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

216 követő nélkül. Azonban az ifjabb Schleifernek inkább lirai hangulatú tehet- ségében is hiányzik a voltaképi drámai ér meg a szerkesztés szigorúsága. A színpadon soha sem is lettek az ő drámái honosak. Marinelli azóta szintén a magasabb drámához fordúlt „Saul" czímű bibliai tragédiájával. Különben az ötvenes évek óta csak egyes próbálkozásokkal találkozunk különböző irányokban, minők : a tájnyelvi és zenei részletekkel biró hazafias történeti népszínmű (Főbbe), a magasabb társaságból való nézőjáték (Schleifer Emilia), s legújabban az oktató irányú paraszt színmű is (Holser M.). Az iljúság számára is irt már Holser, újabban pedig különösen Pailler M. Már Kaltenbrunner honi költeményei is szeretnek át-átcsapni az eposz mezejére. Úgyszintén egy paraszt költőnek, Altmann M.-nek, „Felső- ausztriai georgicon" (Oberösterreichisches Georgikon) czímű, hexameterben irt furcsa s már a verselésbeli iskolázottság teljes hiánya miatt is dugába dőlt kísérlete legalább az idillhez közeledik. Egészen Kaltenbrunner és azon próza alakban iró mondaköltők irányában, kikkel Kaltenbrunner albumában és évkönyvében rendszerint találkozunk, lépett ugyanezen időtájban Prechtler O. valóban erre a mezőre és Traunkirchennek már többszörösen elbeszélt Hero- és Leander-mondáját egy stanzákban irt kis eposzszá nyújtotta ki O845). Ez a példa azonban sokáig magán maradt és csak legújabban tett Guppenberger Lambert ismét kísérletet egy hazai mondán alapúló épószszal s nyúlt ismét a hexameterhez. Gazdagabb elbeszélő irodalom fejlődött ki a negyvenes évek óta prózában. Arming Fr. W. (Fitz Berth), Stelzhamer, főleg pedig a szellemes Traun Gyula említendők itt első helyen. Arming, valamint Mayer Emil, ki mint zeneszerző is föllépett, müvész-életből vett novellákat is irt különös tekintettel a zenére. Novellában és regényben elég bőven fordúlnak elő honi történeti tárgyak, azonban a magasabb költői követelmények ritkán tudnak érvényesülni a történelem anyagára s olykor az irányzatosságra való túlságos tekintet miatt. Ez jellemzi Armingot, ki egyebek közt „Stefan Fadinger" (Fadinger István) czímű regényében nem rosz korrajzot vázol; ez jellemzi még inkább a termékeny Proschko Izidort, ki alkalmilag Felső-Ausztria történetét is bevonja műveibe. A moralizáló katholikus népies regényt a nem tehetségtelen, de durvább eszközöktől sem irtódzó Salfinger műveli. A fődolgot illetőleg azonban ő sem saját korába, hanem a múlt század végére és a franczia háborúk idejébe vezet bennünket, de örömest vezet a felső-ausztriai falusi