Seite - 218 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

218 fenségéről szóló híres tájleirásai épen nem valami külsőségek, annál kevésbbé fődolgok ő nála (kivált legjobb dolgozataiban), melyekhez az emberek csak mellékalakokúi szolgálnának; a tájak mint hangúlatadók, mint alapelemek tartoznak az egészhez, mi által a természet együtt cselekvő tényezővé válik, s az iró akkor leghatásosabb, mikor ezt a viszonyt a leghelyesebben eltalálja. A természetben, valamint az emberek életében elébe teszi ő a világ- és életfenntartó, a nyugalmasan és csöndesen ható erőket a hatalmas, de romboló erőknek. Épen ezért is sikerűinek neki kisebb alkotások, például „Tanúlmányai" (Studien) és „Tarka kövei44 (bunte Steine), jobban, mint a nagyobbak, melyekben a külső cselekvény hiánya és az apró részletek szertelen sokasága elvégre mégis úntat, vagy épen mint történeti regénye, melyben alakjainak nyugalma könnyen azt a hatást teszi, mintha puszta alakszerűséghez kötöttek, avagy épen megmerevültek volnának. Ha számba veszszük a nem igen kedvező körülményeket, melyek közt az irodalom Felső-Ausztriában fejlődött, mindenekelőtt azt, hogy itt semmi nagy, a tehetségeket közelből és távolról egybegyűjtő középpont nincs, míg a szomszédságban olyan góczpont van, melynek vonzó ereje Felső-Ausztria fiaira is kihatott: a felső-ausztriai ember szerényen ugyan, de nemcsak szégyenkezés nélkül, hanem megelégedéssel tekinthet hazájának a nagy német irodalomban való részességére.