Seite - 220 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

220 egyedüli őrei voltak a műveltségnek és a tudománynak, ők voltak az első tanítók és az első művészek is. Építés. A vallásos áhítat és a világról való lemondás a VIII. századbeli St.-Florian, Kremsmünster és Mondsee apátságok mellett még számos kolostort hozott létre, így Lambach (1056), Garsten (1082), Reichersberg (1084), Wilhering (1146), Schlägl (1209) kolostorokat; a nemesi családok fölvirágzása folytán várszerű kastélyok épültek és az államnak eredetileg csakis katonai czélokra szolgáló váraihoz sorakoztak, ilyenek: Orth, Traun, Spilberg, Stauf, Ybm, Ottensheim, Falkenstein, Pernstein, Klamm, Kreuzen, Steyregg, Tannberg, Ebelsberg, Seisenburg és mások. Már korábban (900—980) keletkeztek: a magyarok ellen védelműl épült Ennsburg s a mondákban és történetben sokszor emlegetett Steyr vár, a művészetet és a pompát kedvelő steyri Ottokárok székhelye. Az építésileg jelentéktelen polgári házak az ország nagyobb egyházi építményei vagy úri kastélyai köré s rendszerint azok védelmi területén belül csoportosúltak. A román építés az Enns fölötti tartományban, úgy látszik, sokkal nagyobb virágzást ért el, sem mint manapság sejthetjük. Hogy e virágzás csakugyan jelen- tékeny volt, mutatja az a tény, mely szerint az országban alapított és újra meg újra nagyobbított számos apátság templomai emlékszerű román építmények voltak, a mi képeken és az épületek megmaradt részein még ma is fölismerhető. A román építésnek csekély nyomai vannak a tartomány egyes várain. A lambachi konventnek, hajdan a Lambach-Wels grófok ősi kastélyának földalatti része román építmény. Ezenkívül az egyházi emlékeknek is csak ott vannak maradványai, a hol az építés későbbi rendszerének fáradhatatlan és kíméletlen újjá építő tevékenysége valamit meghagyott. így: Schlägiben és St.-Florianban a kripta, Spilberg kastélyban a kápolna, Wilheringben az apátsági templom és Welsben a plébánia-templom kapuja, Lorchban a Lőrincz-templom mellett a köralakú sírkápolna és Baumgartenbergben az egykori apátsági templom. Ez építményeken, még azokon is, melyek nagy méretűek, a szerkezet viszonylag könnyű és az átmeneti építéshez hasonló. Az utóbbi jelenség talán kapcsolatban van azzal, hogy Felső-Ausztria a régihez szívósan ragaszkodott és sokáig idegenkedett minden újabb művé- szettől, s az egyes irányoknak mindig legutolsó alakját fogadta el; így