Seite - 226 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

226 A bűnbocsánat szolgáltatta az eszközöket a templom-építéshez, a nemesség pedig szintén módját találta, hogy jobbágyai anyaggal és robottal segítsék várainak építésében; megtörtént, hogy szerencse-lovagok, mint a Zellerek és a Losensteinerek, az alsó néposztályból egész csapatot össze- fogdostak és egy-egy rablóvár építésére kényszerítették; így csakis a vár- építésben járatos építőmestereket és a munkavezetőket kellett ellátniok és fizetniök. A lehető legnagyobb ellenálló erő az alapeszméje a vár elrendezésének; azért vagy oly helyet választottak, a hol víz teszi járhatatlanná a környéket, vagy meredek sziklára építették a várat, s e sziklát bemetszés által a hegy zömétől elválasztották űgy, hogy az épületnek csak keskeny homlokzata volt a támadásnak kitéve. A rablóvárakat szerették hasadékokban építeni, ilyen péld. Tannberg, Lichtcnhaag, Windegg, stb. Az anyagot rendszerint az építkezés helyén nyerték; a falak részben terméskőből, részben koczkakőből épültek; Felső-Ausztriában nem fordúl elő sem téglafal, sem favázas fal. Az építmény a talaj mivoltához alkalmazkodik, s annak minden változatát, eséseit és kanyarulatait hűen követi, innét van az alaprajz szabálytalansága s a változatos és vakmerő fölépítés. A várhely milyensége szerint vagy körfal övezi az egész várat, vagy, ha azt helyzete részben megvédi a támadás ellen, akkor fal csak ott van, a honnan megtámadható, és e fal előudvart képez. Az utóbbi általánosabb ismertető jele a felső-ausztriai váraknak. Az előudvarban, melynek neve „Zwinger", vannak a gazdasági épületek, az elővár, mely nagyúri várakban, pl. Neuhausban, két részre oszlik, az egyik a baromudvar, a másik a lovaglóudvar. A régi szokáshoz ragaszkodva, mely szerint a lakás és a szolgálat többféle czéljaira külön épületeket emeltek, a fővár is védelemre képes épületek csoportjából áll, s ez épületek részint szabadon, részint pedig a vár falához vannak építve. A kapunak különös védelmére szolgál a fölvonóhid, mely egészen kivételes jó állapotban maradt meg Pürnstein és Weinberg várakban. Az erődítménynek tulajdonképen fő s gyakran legrégibb alkotórésze az öregtorony, mely egyszersmind végső menedékhely és védelem, ha az ostromlók már elfoglalták a belső várat is. Magasabban fekvő, kiterjedt hegyoldalak ellen tornyokkal ellátott erős, vastag falak nyújtanak védelmet pl. Wildenstein és Schaunberg várakban. Az öregtorony néha 90 láb magasságot is elér; alaprajza majd négy-, majd ötszögű, s fő homlokzata fogja föl a támadást, mint Neuhaus, Vichtenstein és Wernstein, majd köralakú, mint Falkenstein, Wildberg és Klamm várakban;