Seite - 233 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

233 mennyei lovag ez alakítása oly jellemzően tükrözteti vissza azt a fölfogást, mely a késői középkor udvari költészetében nyilvánul. Ámbár részletesebb tárgyalást érdemelnének, mégis kénytelenek vagyunk arra szorítkozni, hogy csak megemlítsük azokat a figyelemre méltó szobrászati művekkel díszített szép oltárokat, melyek Pesenbachban (1499), Rauchenedt- ben, Waldburgban (1517), Gampernban és Hallstattban láthatók; ez utóbbi a XVI. szá- zad első negyedéből való. Az apátságok gyűjteményeiben és a linczi múzeumban számos középkori faragvány van. melyeken világosan fölismerhető, hogy egykor oltárok részei voltak és valószínűleg a renaissance kíméletlen uralma szorította ki őket az apát- sági és falusi templomokból. A szobrászat föladatainak körébe tartoz- tak a kő koporsók is, melyeket rendszerint vörös kőből faragtak és rajtuk az elhúnytak majd fölfegyverzetten és lovagi erejük teljes- ségében, majd pedig mint föloszlásnak indult, s békák és férgek martalékáűl szolgáló hullák állíttatnak elő. Ezek közül említésre méltók kivált schaunbergi Wernhardnak és nejének, Hedvignek síremléke Wilheringben az apát- sági templomban, a Polheimer család sírjai Wels és Ober-Thalheim plébánia-templomá- ban, továbbá a Schärffenberger család sírjai Lorchban a Szent-Lőrincz-templomban. Miként az építés és a szobrászat nem- csak hogy az egyház szolgálatában állott, de egyszersmind egyháziaktól gyakoroltatott : úgy a festészet első alkotásait is zárdákban találjuk. Nagy szorgalommal készült művei ezek a miniumfestésnek, ennek az igazi szerzetesi művészet- nek, mely oly hűen visszatükrözi a türelmet, a szeretetet, a lemondást, de egyszersmind az erényekben található megelégedést is. A szerzetesek ily erényekkel fölruházva, sokszor egész életöket egy irott könyv díszítésére Szent-György fából faragott szobra a käfermarkti főoltáron. F.-A. 30