Seite - 238 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

238 Az országház, melynek éjszaki kapuját a tartomány történetéről szóló czikkhez csatolt, kép mutatta be, részben egykori minorita-kolostor, mely egészben sokféle, a mostani század elejéig tartó félbe nem szakadt építési tevékenység terméke. Az épületnek bennünket érdeklő részét 1578-tól 1580-ig Canaval Kristóf és Hans olasz-tiroli mesterek építették. E körül- mény megérthetővé teszi azt, hogy a kapu, a főemelet ajtai és végűi a rendek nagy terme oly sokszerűen emlékeztetnek az olasz renaissancera. A régi várak újjá építésénél megtartották a középkori elrendezést, s csakis annyiban bővítették ki, a mennyiben az új fegyverek hatása azt megkövetelte. Az újonnan épített nemesi várkastélyok szintén hasonlítottak a régi erődökhöz; volt öregtornyuk, előváruk és lovagházuk, csakhogy alaprajzuk mind inkább szabályos alakot öltött, sőt néha a telek bástyával körűivett négy- vagy ötszög volt, a sarkokon pedig a bástyákat torony- szerűén építették föl ; ilyen példáúl Greinburg várkastély. Ezek még védelmi épületek voltak a szó teljes értelmében, csakhogy komoly külsejüket a renaissance tetszetős formái enyhítették, hisz építtető uraik még maguk sem voltak egyebek, mint ez új időszakba átnyúló egy darab középkor, s az egyéni önállóság utolsó ellenszegülése az állami hatalom ellen. A XVI. és XVII. századbeli felső-ausztriai várkastély nagy kiterjedésű, sok szárnyból áll, rendesen több emeletes, szilárd egyszerűségű, csakis a tömegek csoportosítása, a festői körvonalak és a magas tetők fölött kiemel- kedő tornyai által tesz művészi hatást. A falak simák és díszítmény nélküliek, csak a sarkok vannak faragott koczkákból, fönt pedig egyszerű párkánynyal koronázva; az ablakok sima szegélyűek; csak a lovagtermeket és a vár- kápolnákat jelzik egyszerű, vagy oszloppal két részre osztott köríves ablakok, így Greinburg, Rannariedl, Aistersheim, stb. várkastélyokban. A külső dísz a többnyire rustica-építésű kapukra és a tulajdonosnak ezekbe beillesztett czímerére szorítkozik. Különösen említésre méltó Württing várkastély kapuja. E várkastélyokon a kőmívesek és kőfaragók föladata csak az volt, hogy szilárd, de egyszerű használati épületet emeljenek ; az ácsnak ellenben nemcsak a sokféle kötésű tetőknél volt ügyességre szüksége, de különösen a toronysisakok alakításában kellett merészséget és gazdagságot kifejtenie, s valóban e messzire ellátszó büszke ácsalkotmányok a legsajátosabb bélyegei a felső-ausztriai várkastélyoknak. Az úgy nevezett körte- vagy hagyma-alakú tipikus toronysisak, az eresz fölött hirtelen behúzódva, majd kiöblösödve merészen fölfelé szökő nyakká alakúi, ebből áttört lámpás fejlődik, még egy-