Seite - 240 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

240 szer körtealakúan hajlított teteje szélkakasban vagy czímer-állatban végződik. Egy részt Alsó-Ausztria sovány tagozású, más részt Bajorország szertelen toronykupoláival ellentétben Felső-Ausztria e nemű alkotmányai arányok és rajz tekintetében szerencsés középúton járnak. De nemcsak a tornyokat, hanem a kápolnákat, erkélyeket, padlásablakokat is sisakok fedik úgy, hogy nagyobb és kisebb tornyok, szépen alakított kémények, díszes szélkakasok és fényesen csillogó gombok egész erdeje emelkedik a várkastélyok fölött és az épület hatalmas tömegeit könnyed befejezéssel zárja be. A megmaradt várkastélyok közül a nyugati vasút Attnang állomása melletti Puchheim, nagy terjedelme és szép körvonalai miatt különösen említésre méltó. Az úrilaknak árkádos udvara volt, melynek nyomott arányait finom diszítmények enyhítették, s bennök a német jellem és az olasz formák világa oly megnyerő módon egyesűit. Ez állandó vonása e renaissance-kori épüle- teknek, s ha kevésbbé szerények volnánk, följogosítva éreznők magunkat, hogy osztrák renaissance-ról beszéljünk. Alsó-Ausztria Schalaburg várkastélya mellett méltán foglal helyet Hartheim felső-ausztriai várkastély derűit színe- zésű fresko-díszítményeivel. Az egyszerű külsejű és a védelmet szemmel tartó várkastélyok bel- sejében a faragványokon, az asztalos-, a fazekas- s a kovácsműveken és általában a folyton szaporodó egyéb házi eszközökön fejtette ki tulajdon- képen a renaissance gazdagságát. E tárgyakból állott a lakószobák művészi berendezése. Mindebből azonban kevés maradt fönn tiszteletre méltó ereklyéül. Különösen szép Weinberg, Hartheim, Eferding, Württing és Puchheim berendezése, s pedig a legnemesebb renaissance ízlésű, gazdag berakott művű fa burkolatok, a számos és tarka domborművei díszített óriási majolika-kályhák, a kovácsolt vas rácsok és a pompás ajtóvasalatok, eddig kevéssé méltatott emlékei a felső-ausztriai művészi iparnak. Habár helylyel- közzel olaszokkal készíttették a stucco díszítményeket, s néha a festéssel is azokat bízták meg, mind, a mi fából, agyagból és vasból van, felső-ausztriai munkások kezéből került ki ; hisz akkoriban a linczi és a welsi asztalosok és fafaragók, a steyri kovácsok és lakatosok, a gmundeni és a vöcklabrucki fazekasműhelyek igen híresek voltak. S mit kellett volna tennie az egyháznak, és mit tehetett művészi tekintetben a reformáczió ideje alatt, miután építési tevékenysége a közép- kor folyamán a szükségletről kelletén túl gondoskodott ?