Seite - 251 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

251 díszét a művészet kedvelő II. Rudolf császár által 1604-ben újjá épített és gazdagon berendezett linczi kastély is. Csak annyit tudunk, hogy Passzauban és Olaszországban képeket rendeltek, s hogy a linczi vásárokon képeket árultak és vásároltak. A bilincsek, melyek eddig a művészet gyakorlatát akadályozták, csakis akkor hullanak le, midőn a XVII. század második felében a katholikus szellem újra föléled és ekkor egyaránt nagyszerű és vidám alkotási vágy támad mindenfelé a tartományban. A nagyszabású barokk építés a testvérművészetektől emlékszerű műveket követelt, mert amaz óriási templomok, termek és előcsarnokok szobrászi és festői díszének méretekre és fölfogásra nézve szintén nagynak kellett lennie. E korszak művészi fölfogásában a festői elem volt uralkodó, természetes tehát, hogy a festészet szabta meg a többi művészet irányát. A szobrászat csak részben őrizve meg önállóságát, a pompakedvelő építészetnek szolgált és kiválóan díszítő művészetté fejlődött. S minthogy valamennyi művészet között a szobrászat állott leginkább az olaszok hatása alatt, azért csakhamar modorossá fajúit a mesterek kezében, kik túl akartak tenni Berninin. A szobrászok között első sorban kell fölemlítenünk a riedi Schwanthaler művészcsalád ősét, Tamást, kit III. Ferdinánd császár jutalmúl a kincstár- nak készített egy művészi munkáért czímeres levéllel tüntetett ki. Minden mester nélkül nagy jártasságra tett szert a mintázásban és kivitelben; 1626-tól 1697-ig űzte művészetét. Felső-Ausztria művészeinek valljuk még Schwanthaler jános Pétert, Ferenczet, Ferencz Jakabot, Jánost és Pétert. Schwanthaler János Péter egyik fia, Ferencz, elhagyta a riedi atyai házat és 1785-ben családjával állandóan Münchenben telepedett le, a hol Lajos, a bajor udvari nagy szobrász, a Schwanthaler nevet halhatatlanná tette. Azonban Felső-Ausztria és kivált Ried, a hol a Schwanthaler család ősi házát kegye- lettel gondozzák, büszke rá, hogy ilyen Istenáldotta nemzetség bölcsője volt. Boni, Daria, Carlone, stb. olasz szobrászok mellé számos felső-ausztriai sorakozott, kik közt Sattler Leonhard a legjelentékenyebbnek mondható. Már 1711 előtt St.-Florianban volt, a hol ekkor fogtak a nyugati szárny gazdag szobrászati díszű kapujának kiviteléhez. E kapu volt első műve, s ezt elkészít- vén, élete végéig, 1744-ig, az apátság szolgálatában maradt. Kőből, fából és elefántcsontból faragott szobrai, nemkülönben a diadaljelvények és a bútorok, melyek St.-Florian homlokzatát, lépcsőit s termeit még ma is díszítik, egyaránt tanúságai egészséges formaérzékének, valamint sokoldalú díszítő tehetségének. 32*