Seite - 251 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1
Bild der Seite - 251 -
Text der Seite - 251 -
251
díszét a művészet kedvelő II. Rudolf császár által 1604-ben újjá épített és
gazdagon berendezett linczi kastély is. Csak annyit tudunk, hogy Passzauban
és Olaszországban képeket rendeltek, s hogy a linczi vásárokon képeket
árultak és vásároltak. A bilincsek, melyek eddig a művészet gyakorlatát
akadályozták, csakis akkor hullanak le, midőn a XVII. század második
felében a katholikus szellem újra föléled és ekkor egyaránt nagyszerű és
vidám alkotási vágy támad mindenfelé a tartományban.
A nagyszabású barokk építés a testvérművészetektől emlékszerű
műveket követelt, mert amaz óriási templomok, termek és előcsarnokok
szobrászi és festői díszének méretekre és fölfogásra nézve szintén nagynak
kellett lennie. E korszak művészi fölfogásában a festői elem volt uralkodó,
természetes tehát, hogy a festészet szabta meg a többi művészet irányát.
A szobrászat csak részben őrizve meg önállóságát, a pompakedvelő
építészetnek szolgált és kiválóan díszítő művészetté fejlődött. S minthogy
valamennyi művészet között a szobrászat állott leginkább az olaszok hatása
alatt, azért csakhamar modorossá fajúit a mesterek kezében, kik túl akartak
tenni Berninin.
A szobrászok között első sorban kell fölemlítenünk a riedi Schwanthaler
művészcsalád ősét, Tamást, kit III. Ferdinánd császár jutalmúl a kincstár-
nak készített egy művészi munkáért czímeres levéllel tüntetett ki. Minden
mester nélkül nagy jártasságra tett szert a mintázásban és kivitelben;
1626-tól 1697-ig űzte művészetét. Felső-Ausztria művészeinek valljuk még
Schwanthaler jános Pétert, Ferenczet, Ferencz Jakabot, Jánost és Pétert.
Schwanthaler János Péter egyik fia, Ferencz, elhagyta a riedi atyai házat és
1785-ben családjával állandóan Münchenben telepedett le, a hol Lajos, a bajor
udvari nagy szobrász, a Schwanthaler nevet halhatatlanná tette. Azonban
Felső-Ausztria és kivált Ried, a hol a Schwanthaler család ősi házát kegye-
lettel gondozzák, büszke rá, hogy ilyen Istenáldotta nemzetség bölcsője volt.
Boni, Daria, Carlone, stb. olasz szobrászok mellé számos felső-ausztriai
sorakozott, kik közt Sattler Leonhard a legjelentékenyebbnek mondható. Már
1711 előtt St.-Florianban volt, a hol ekkor fogtak a nyugati szárny gazdag
szobrászati díszű kapujának kiviteléhez. E kapu volt első műve, s ezt elkészít-
vén, élete végéig, 1744-ig, az apátság szolgálatában maradt. Kőből, fából és
elefántcsontból faragott szobrai, nemkülönben a diadaljelvények és a bútorok,
melyek St.-Florian homlokzatát, lépcsőit s termeit még ma is díszítik, egyaránt
tanúságai egészséges formaérzékének, valamint sokoldalú díszítő tehetségének.
32*
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria)
- Band
- 6/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1889
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.29 x 21.86 cm
- Seiten
- 346
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch