Seite - 252 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

252 Sattler mellett a felső-ausztriai apátságok építésének történetében még számos névvel találkozunk, ezek azonban kevésbbé jelentékenyek és tevé- kenységök inkább kézmívesi természetű. Ilyenek : Guggenbichler Meinrad (1670), Auer Jakab (1695), Holzinger Ferencz (1720). Ez utóbbinak sikerűit a stuccomárvány készítését elsajátítani, a minek hosszú ideig az olaszok voltak egyedüli mesterei. Holzinger stucco díszítményci kiállják a versenyt Carlone, Madcrni, Castelli és mások műveivel, és a ki látja St.-Florianban a roppant oszlopokat, az alakokkal, gyümölcs-bokrétákkal és keretekkel gazda- gon díszített mennyezeteket, az ajtó- és ablakbélések finom rajzú sík díszít- ményeit, az bizonyára megelégedéssel fogja csudálni e felső-ausztriai mestert. A kedves női angyal, melynek rajzát avbarokk szobrászat mutatványaúl ide csatoljuk, szép mozdúlattal egy kép keretét támasztja a linczi Szent- józsef-templom egyik oltárán, melynek szobrászati díszét Carlone és Martinian karmelita szerzetes közösen készítették. önként értetik, hogy a mennyiségre és milyenségre egyiránt jelenté- keny építészeti tevékenység a tágabb értelemben vett művészi ipart addig nem sejtett virágzásra juttatta ; az asztalosok, aranyozók, lakatosok, órások, ötvösök, kárpitosok és szövő művészek föladata volt a nagyszerű dísztermeket berendezni, a pompakedvelő élet kényelmes otthonává tenni. És a föladat, melyet ez iparágaknak meg kellett oldaniok, annál nagyobb volt, mert a barokképítés egy felől hatását java részben a díszítő művészetekre alapítja, más felől pedig a fából, fémből, vagy szövetből készült díszítményre egészen rányomja fölfogásának emlékszerűségét. Felső-Ausztria várkastélyai, de még inkább kolostorai, s azok között ismét St.-Florian, továbbá a kremsmünsteri és a schlierbachi tömve vannak az akkori művészi ipar valódi kincseivel. Érdekes jelenség, hogy a felső-ausztriai mesterek által űzött művészi ipar a forma és a kivitel régi hagyományait a XVIII. század közepéig, sőt tovább is hűen megőrizte úgy, hogy az ember mindig hajlandó kivált az asztalos és lakatos munkákat régiebbeknek tartani. A kézműveseknek a hagyományokhoz való c ragaszkodása a régi gyakorlatból sok jót mentett meg a mai kor számára, és a kinek ilyesmi iránt van érzéke, ma napság is örömét lelheti a falusi kovácsoknak vagy paraszt ácsoknak a mai kézmű- vesség hatásai által nem érintett munkáiban. A freskoképek, minthogy alkalmasabbak a boltozatos vagy szögben hajló síkok díszítésére, lassankint kiszorítják a vászonra festett s a falakba és mennyezetekbe illesztett olajfestményeket. A vallásos apotheosis, a mytho-