Seite - 256 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

256 számos vázlatáról és rajzáról és az ismeretlen számú, úgy nevezett böjti képekről, mely utóbbiak kivitelét azonban valószínűleg segédeikre bizták. A két Altomonte művei, a mi ilyen tömeges termelés mellett nem is lehet másként, igen különböző becsűek ; képeiket, mikor nem a kapzsi haszonvágy vezette őket, vagy ha a megrendelést nem kicsinyelték, nagyszerűen és szépen gondolták ki, rajzuk föltűnően önálló, színezésük hatásos. Márton keményebben rajzol és nyersebben színez, míg Bertalan különösen kedveli a távlati rövidülés játékát, a messze kilátást nyújtó hátteret, keresi a gyön- gédebb hangúlatot, de ebbeli törekvésében néha erőtlenné és bágyadttá válik. Az ifjabb Altomontét azonban már érintette a modorosság, mely a mozdú- latot és hangúlatot kivetkőzteti az igazságból s így megfosztja hatásától is. Csudálatos jelenség a művész világban „kremsi Schmidtu név alatt ismeretes Schmidt János Márton, a kiről már volt szó az Alsó-Ausztriát ismertető czikkben, s a ki 1770-től 1801-ig számos oltárképet festett Felső-Ausztria apátsági és plébánia-templomai számára. A mindinkább hanyatló művészetnek utolsó művelője egyébként ügyesen bele tudja magát élni más mesterek sajátságaiba ; legszívesebben utánozza Rembrandtot ; képeit barnás mély színek és szelíd verőfény jellemzik; a természetet tanúl- mányozva kitűnően rajzol, alakjainak kifejezése megkapó, a valóságot bizonyos átszellemült vonással enyhíti, a fölfeszített Krisztusnak és a vér- tanúknak fájdalmát mérséklettel és nemesen állítja elénk. E kiváló mesterek mellett még számos hazai művész dolgozott Felső- Ausztriában, így: Steeger András Károly, Rhuckenbauer Fülöp, Heindl Wolfgang András, Schmied Bernát, a „gmundeni Schmied44 egyházi és történeti festők, Burgauer Ferencz csendéletfestő, Gürtler Mária Natália és férje Xaver Ferencz arczképfestők, stb., a kik mindannyian tehetséges művészeknek mondhatók, s tiszteletre méltó helyet foglalnak el a tarto- mányba hívott idegenek, névszerint Wolf, Rumpp, Steidl, Degler müncheni, Hamilton és Bosschaert németalföldi, Franzia, Tassi, Ghislandi, Sconzani, Ruffini stb. olasz festők mellett. Ama kor allegoriai freskofestményeinek legjellemzőbb vonásait egye- sítve látjuk a St.-Florian apátság császártermének mennyezetét díszítő nagy képben, a két Altomonte művében, melyet az egyik, Márton rajzolt, a másik, Bertalan, festett. A Sconzani által készített dúsgazdag építészeti díszszel kerített tér közepén Jupiter trónol, lábainál egy török holtteste hever, Ausztria és Hungaria győzelmi pálmát nyújtanak feléje; jobbra egy genius