Seite - 257 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

257 lebeg és zászlót tart e fölirással „Imperium sine fine dedi"; a művészet, a tudomány, a kereskedelem és a földmívelés szintén megjelennek, hogy a török uralomtól megszabadult országokat áldásaikban részesítsék; balra a világosság géniusa győzedelmeskedik és a győzelem istennőjére koszorúkat szór. A közép tér négy oldalán a mezőket szintén ábrázolások töltik ki. Az éjszaki mezőben VI. Károlyt látjuk diadalkocsin, a déliben Fama babért szór Ausztria népeire, a keletiben erdélyiek és szerbek török fegyvereket és tábori jelvényeket aggatnak egy pálmafára, a nyugotiban Bellona becsukja a háború templomát. Tőrök foglyok, hadi zsákmányok és a keresztények győzelmének egyéb jelképei egészítik ki a díszítményt. A graphikus művészeteket Felső-Ausztriában is a XVII. század végén kezdették méltányolni. Schnepf Ildefonz kremsmünsteri benczés (1649— 1722), a tollrajznak valóban szellemes művelője, alapítá az apátság réz- metszet-gyűjteményét, s Peitler Kelemen és Vischer György mellett egyik kezdeményezője volt a tartományban a rézmetszetű sokszorosításnak. Látjuk tehát, hogy ama nagy, az unokák előitéletéből „barokku-nak nevezett korszakban a szellemi erők föléledtek, a művészet legmerészebb és leggazdagabb alkotásai jöttek létre, s oly gyümölcsök termettek, melyek talán mindenkor utolérhetetlenek maradnak. Az ünnepi hangúlatot azonban kijózanodás váltotta föl ; minthogy tovább előre menni lehetetlen volt, szükségszerűen beállott a hanyatlás. II. József korának fagyos levegője, a tanúit klassziczizmus, az akadémiai szellem, a mint az építészetet merev vonalak korlátai közé szorítva, élénk- ségétől, erejétől és kecsességétől megfosztá, épen úgy elhalaványította az az éltető melegségű eget, a nagy allegóriákat és a vidám jeleneteket. Ezek helyét az archaeologiai kutatás, a nem értett antik iránti lelkesedés és a klasszikus kánonhoz való meddő ragaszkodás váltotta föl. Új kor. A franczia háborúk után, melyek alatt Felső-Ausztria háromszor látta az ellenséget, a tartománynak hosszabb békére volt szüksége, hogy ama változó szerencséjű harezoknak és egyszersmind az 181 l-ik évi államtönknek következményeit kiheverje. A béke, mely most következett, századunk egész első felén át valóságos nyárspolgári szabású béke volt, művelődésbcli tespedés a művészetek fejlődésének nem kedvező bureaucratizmus uralmával F.-A. 33