Seite - 262 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

262 mely helyet foglalhat a monarchia és Németország legszebb székesegyházai sorában. A linczi székesegyház a templomépítésre az egész tartományban szem- mel látható hatással volt. A nagyszerű benyomás, melyet a Linczben járt papok és hívek magukkal vittek, nemkülönben a csúcsíves építésért rajongó Rudigier püspök bíztató rábeszélése, és végűi Schirmer Ottónak, a székes- egyház építőjének előzékenysége azt eredményezte, hogy a tartományban mindenfelé részint új templomokat emeltek, részint a régieket újjáépítették. Példának okáért fölemlítjük a freistadti, a leonfeldeni és az adlwangi meg- újított és kibővített templomot, ezekhez járúl számos új templom, mint a vichtensteini, a mauerkircheni, a harti, továbbá Hall fürdőben a katholikus templom, Linczben a Szent-Keresztről nevezett apáczák temploma, stb. Schirmer építményei előkelő, jól átgondolt művek, melyek különösen a helyes méretek és a részletek művészi alakítása által tűnnek ki, tetejük azonban nem oly meredek, mint a középkori templomoké. De Schmidt Frigyes, a csúcsíves építés igazi mestere, is megkezdi tevékenységét Felső-Ausztriában a steyri plebánia-templom tornyának föl- építésével, mely 1876-ban leégett s ideiglenesen sátortetővel volt födve. A terv szerint a toronynak hegyes sisakteteje lesz kőből. A braunauiak szintén föl akarják építeni tisztes vén-tornyukat, s úgy ehhez, mint a templom csúcsíves ízlésű új berendezéséhez Schmidt készítette a terveket. Általában nagy buzgalmat fejt ki a tartomány papsága, nemkülönben a községek is példátlan áldozókészséggel gondoskodnak az egyházi épületek fönntartásáról és helyreállításáról. Csak az volna óhajtandó, hogy mind ez kevesebb puritanismussal történjék. Mert mi sem könnyebb, mint valamely templomot ama festői és tiszteletre méltó hatástól megfosztani, melyet annak az elmúlt idők nyomai kölcsönöznek. Ma napság szeretik száműzni a „czopfos" oltárokat, szószékeket, gyóntató székeket, noha azoknak dagályos, duzzadó formái oly hatásos ellentétet képeznek a csúcsíves épület karcsú, felszökő részeivel, sőt néha valóságos művészeti becscsel birnak, és mégis kénytelenek helyet adni az úgy nevezett „stílszerű", de sokszor igen szegé- nyes alkotmánynak. És azonkívül az az egészen jogosulatlan állítás, mely szerint a román művészet volna az igazi keresztény művészet, merőben kontár kísérletekre vezetett, melyeknek tervezői nem voltak képesek föl- fogni, hogy a román formák használata mennyire nehéz. Más részt azonban különösen kiemelendő, hogy Felső-Ausztriában örvendetes kegyelettel visel-