Seite - 263 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

263 tetnek az isteni tiszteletre szánt épületek iránt és e kegyeletnek, valamint" a papság értelmességének köszönhető számos művészeti emlék fönntartása, hasonlóképen számos templom és kápolna méltó helyreállítása. így például Ischlben a plebánia-templomot Mader G. innsbrucki festő Szent-Miklós életéből vett falképekkel díszítette, míg a gleinki kolostor-templomnak a legteljesebb szakértelemmel végzett újítás ismét visszaadta régi művészi díszét. Az „Erzsébet" nyugati vasút, mely 1858-tól 1860-ig épült, számos és jelentékeny építkezésre nyújtott alkalmat, s ekkor származott át Felső- Ausztriába az a sajátszerű mór építés, mely Bécsben az ötvenes évek folyamán hamar múló kedveltségnek örvendett. Olyan nyilvános épületek, mint a tartományi törvényszék és a fővámhivatal Linczben, a tartományi tébolyda Niedernhart mellett, a gyógycsarnok Hallban, a kaszárnya Welsben és Ennsben, stb. alkalmat nyújtottak volna, ha nem is épen pompás, de nem is ilyen gyarló épületek emelésére. Annál örvendetesebb, hogy Lincz a tartományi múzeum új épületében épen oly eredeti, mint emlékszerű művet fog nyerni. Az 1843-ban alapított Francisco-Carolinum múzeum ideiglenes helye oly szűk volt, hogy már 1874-ben elhatározták egy új épület emelését, minek czéljából először 1877-ben, s másodszor 1882-ben pályázatot hirdettek, melyben a monarchia és Németország művészei vehettek részt. Az építő bizottság és hasonlólag a közvélemény is Schmitz Brúnó düsseldorfi építész tervét találta legsikerül- tebbnek és az végleg el is fogadtatott. A 135.OOO forintra előirányzott építési költség részint az állam és a tartomány járúlékából, de legnagyobb részben a Felső-Ausztriában eszközölt gyűjtésből folyt be, míg Lincz város a Kaplanhofstrasseban fekvő telket engedte át ingyen a múzeum czéljára. Az 1884. év május havában megkezdett épület 1885. év őszén tető alá jutott, 1886-ban kivűlről befejeztetett, s 1887-ben belül is elkészülvén, 1888-ban a múzeum beköltözik belé. Az épület egy középponti udvar körűi csoportosúl; az udvar oszlopos arkádjaiban van a lépcső, melyet fölülről üvegkupola világít meg. Az első emeleten van a gazdag mennyezetű és képekkel ékesített díszterem. A második emelet, mely a tartományi kép- gyűjteményt fogadja be, végig felső világítású. Az épület fölépítése anyag tekintetében igen változatos, a földszínt rustica-építmény, e fölött az első emeleten a fal nyers tégla, míg a szerkezeti elemek anyaga vakolat és különféle kő. A második emelet falát, melyen nincs ablaknyílás, s kivűlről tulajdonképen attika jellegű, megkísértették képszékkel betölteni. A képszék