Seite - 277 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

277 ellenben a legtöbb és egyúttal leg is jobb fejeket szolgáltatja. Jó években, mikor egy-egy hektáron 120—150 ezer, sőt ennél is több ilyen fej terem, s mikor ezrének ára 1.20—2 forint: e mívelés jövedelme a legjobb búza- vetésénél is nagyobb. Csakhogy a takácsmácsonya szorgalmas és gondos művelést kíván, mert máskülönben nemcsak a termés apad, hanem a földet is pogányúl ellepi a gyom. E növény termelésével 1815—1820 között a Gusen melletti St.-Georgenben, egy Steyregg közelében fekvő mezőváros- kában történt az első kisérlet s egyetlen vevője egy linczi posztógyár volt. Ma a felső-ausztriai takácsmácsonya 48.000—60.000 ezerfejes csomagok- ban szállítva igen könnyen talál jó minősége miatt Morva-, Csehország, sőt Németország felé is keletet. Felső-Ausztriának az időjárás szerint hol bőven, hol meg nagyon is szűken jövedelmező terméke a komló. Egeket hasogat a termelő öröme, ha a komló ára felszökött s keresetté válik az árú; de halálosan elcsügged, ha az ár leszáll s a szép készlettel senki nem törődik. De a komlótermelőnek a rendes mértéken még fölül is van gondja elég. A legtöbb, legnagyobb, szorgalmasan és értelmesen megmunkált komló-telepek a Mühl-negyedben vannak, mintegy 478 hektárral, s túl a Dunán, a schwanenstadti járás- ban, meg a braunaui járás egy részében, Uttendorfban 179 hektárral. A legjobb komlót szolgáltatják a Mühl-negyed neufeldeni és lembachi járásai, s az itteni komlótermelők teljes erejükkel azon dolgoznak, hogy árújoknak méltó helyet biztosítsanak a világpiaezon. Őszintén hisznek a komlós zsákban felejtett mühl-negyedi fanyelű bicskáról szóló mesében, melyet egy hazafiatlan serfőző aztán szégyenkezve talált meg a valódi „saazi komlóban". A felső-ausztriai komló minősége valóban is kitűnő, az ahhoz értő fölismeri ama pompás fűszeres illatról, mely egész helységek fölött elárad, midőn aratás idején a falu apraja-nagyja azzal foglalkozik, hogy leszedje a haza hordott indákról gazdagon alácsüngő virágtobozokat. A folyosó, a pitvar, a szobák, a padlás mind tele vannak a könnyű szellős cserényekre szárasz- tani rakott terméssel s csak ritkán, nagyon ritkán fordúl elő az a gyanús fokhagymaszag, mely a rosz komlónak az árúlója. Ezért a felső-ausztriai komlótermelő évenként 4.000—5.000 métermázsára menő komlótermé- sével bátran kelhet versenyre a cseh- és bajorországi matadórokkal. Kevésbbé vonják kétségbe a Felső-Ausztriában termelt káposztának a nagy értékét. Ebből száz meg száz ezer halványzöld és kőkemény káposztafej vándorol ki a nagy világba, a Dunán le Bécs felé, az ellenkező irányban