Seite - 282 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

282 is beéri, mely tulajdonság, ha értelmetlenül zsákmányolják ki, csakugyan szembeötlően előidézi a fajta satnyúlását és kelendőségének csökkenését. Csaknem hihetetlen, hogy e tájfajta létszáma mennyire leapadt. Száma, meg- bízható becslés szerint, alig tesz 50—60.000 darabot, vagyis 10 százalékát az összes marhaállománynak, habár tagadhatatlan, hogy e tájfajta aránylag sok, ha nem is igen zsiros tejet, s igen jeles, hízékony ökörborjút tud szolgál- tatni. E kettő, a tej és a hús, a fő czélja a felső-ausztriai marhatartásnak. E körülmény a hivatalos statisztika átlagos számai szerint azt mutatja, hogy az évenkint kifejt tejmennyiség 303 millió litert tesz, s ebből magában a tartományban kerek számban 145 millió liter fogy cl, míg a többi részint vaj-, olvasztott vaj- és sajtkészítésre használtatik, részint mindenfelé elkül- detik; így például Bécsbe harmincz millió liter megy. A mennyire a távolság megengedi, a tejet a „városba" szeretik küldeni, mely czélra apró, könnyű kézi szekerkék vannak általános alkalmazásban, melyeket aztán rendesen egy tisztán öltözött, izmos szolgáló, a „piaczra járó", húz hegyen-völgyön keresztül a végtelen hosszú, poros országúton, vagy mezei ösvényen télen úgy, mint nyáron. A „városban" aztán elsőben is házról-házra sorra veszi és kiszolgálja a rendes vevőket, azután az útczán csap egy kis zöldségvásárt, s csak úgy dél felé veszi ismét útját haza felé, többnyire fölötte bonyo- dalmas leszámolást forgatva fejében. A mi a hústermelést illeti, évenkint mintegy 20.000 jól táplált s meg- hízlak kitűnő minőségű ökör s valami 18—19.000 borjú kerül elszállításra, most már főleg Bécsbe, míg az előtt jobbára Német- és Francziaország felé történt a kivitel. Ez állatokat a kereskedő egyenest az istállóban vásárolja meg, míg a tehenet, igás ökröt és növendék marhát a piaczon, vásárokon veszik és adják. A legnevezetesebb ily vásárok a timmelkamiak és mondseeiek a Hausruck-kerületben, a salzburgi határ közelében, hová 2.000—3.000 drb marhát is fölhajtanak. E vásárok fölötte élénk és mozgalmas festői látványt nyújtanak. Az Alpesek hatalmas előhegyeitől szegélyzett gyönyörű tájék közepén ott heverész a piros tarka pinzgaui marha nagy mennyiségben, miközben a fontos képpel körülte járó emberek figyelmesen vizsgálgatják rendre. Majd előkerülnek a kiabáló, élénken hadonázó kupeczek, a kik minden részökről történt újabb árfokozást, s még inkább a vevő részéről történt minden árengedést a szokásos parolával kisérnek, — hullámzik a nép és állatok tábora s föléje borúi a szép tiszta ég sátora, elömlik fölötte a verőfény, a minőt csak őszszel láthatni a hegyvidékeken.