Seite - 286 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

286 Felső-Ausztriában a szál-erdő mívelése a túlnyomó (96 százalékkal). A sarj- és közép erdő-mívelés csak a nagyobb folyók ligeteiben a természet által megszabott kedvező föltételek mellett ér el nagyobb kiterjedést, a hol ez a mívelési mód aztán csakugyan nagy tömegeket szolgáltat és jelentékeny pénzbevételt eredményez. A szál-erdőben a rá következő mesterséges föl- újítással a tarvágás és a tiszta tűlevelű állabok tenyésztése a rendes szabály. A bükk, lúcz- és jegenyefenyő vegyes állabaiban az elő-föliljítás is szokásos, de ritkán alkalmaztatik mesterséges pótlás nélkül. Csaknem mindenütt, részben már a hegyi erdőkben is, a hol a mívelő vágások gyenge anyaga nem értékesíthető, ismételt áterdőléseket foganatosítanak és a fiatalosokat ritkítják. A parasztoknak jó karban tartott kisebb erdeiben a gazda a természet útmutatását követi : itt a szálaló vágás a szokásos használási mód, az idősebb fatörzseknek az utó-növedék szabadon állítására irányzott s az esetleges szükséghez alkalmazkodó kivételével. Egyébként a szálalás részint törvényszerűleg (106.388 hektár véderdőnél), részint önkéntesen a magas hegység legfelső övében s meredek sziklás hegyoldalain nyer alkal- mazást, nemkülönben a hegyi patakok víz-gyűjtő vidékein. Ama kárhozatos, és a fatenyészet legfelső határáig terjedő tarvágásokkal, melyek az alpesi bányavidék területén egykor egészen általánosak valának, ma jó formán mindenütt szakítottak. Az erdőgazdaság, a kőszén óriási versenye következtében, nagyjában és egészében a mű- és épületfa nevelésére irányúi. A természet által nevelt hatalmas őserdők az egyhangú új divatú erdőnek engednek helyet. Az ős- erdei tájak nem egy barátjának vérzik a szíve e miatt, — de hát mit tehet a „különös ábrándozó44 az időnek mindent egyenlősítő hatalmas áradata ellen! Ennek ellenében serény mozgalom tapasztalható az erdőmívelés terén mindenütt : a nagy számú, terjedelmes, mintaszerűen gondozott faiskolák nemcsak a belföldi erdőültetvények szükségletét fedezik, hanem kifelé is millió számra szállítják a lúcz-, vörösfenyő- és erdeifenyő-csemetéket le a monarchia déli részeibe is, részben így fedezvén fönn tartási költségeiket. Felső-Ausztria fakereskedése főleg három irány felé veszi útját: Bécs- nek, a hova, mint a belföld nagy fakereskedő piaczára, fát a tartománynak csaknem minden részéből szállítanak; Éjszak-Németországba a tartománynak Csehország felé eső éjszak-keleti részeiből, e szomszéd országon keresztül, s végre Bajor- és Dél-Németország felé a tartomány középső és nyugoti részeiből. A felső-ausztriai fa kivitele az 1870. év o*6 millió forintnyi