Seite - 288 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

288 értékéről 1878-ban 2*25 millióra hágott, de azóta körülbelül egy millióra csökkent. Ugyanez történt a szénégetéssel, meg a turfa-ásással, az erdő- gazdaság e két mellékágával is; azonban a faanyagból dolgozó gyárak szükséglete szilárd maradt s a Bécs felé irányuló, még mindig élénk szállítás számos vízifűrészt és a tutajosok nagy számát tartja eleven tevékenységben. A felső-ausztriai erdők évi növedékét minden hektár után negyedfél köbméterre számítják. E szerint évenkint 1.452.OOO köbméter volna vág- ható, tényleg azonban többet vágnak. E számítás szerint, 63 százalék tűzi- és 37 százalék mű- és épületfát véve, mintegy 5 millió forint jönne-ki, mely összeg azonban, a népnek a mellékhaszonvételekből származó jövedelmét, a vadászatot és az erdei mellékiparágakat is ide értve, mintegy 7 millióra szaporodik. Ez összegből 4—5 millió a munkabérekre esik. Az erdő tehát a kedvezőtlen idők mellett is még mindig bőséges forrása a nép jövedel- meinek. Ezer meg ezer munkás kéz dolgozik szolgálatában s a munka, melyet az erdő kínál, igazi áldása a tartománynak, mivel nem enyészti és nem pusztítja a nép erejét, sőt edzi és növeli. Az erdővel és erdőgazdasággal szorosan egybe függ, valóságos testvére, a vadászat. Vadászati tekintetben Felső-Ausztria a természettől különösen meg van áldva. Míg a tartományt déli egész részében átfogó magas hegy- ségekben a nemes szarvas, a zerge, a siket fajd teszik rendkívül vonzóvá a nagy vadakra való vadászatot : addig a tartomány sík és halmos belseje s a bajor és cseh határmenti hegyvidék, amaz a szántóföldek és kisebb pagonyok örökös váltakozásával, ez az erdők nagy gazdagságával, a tarto- mány szíve pedig a Duna szigeteivel és ligeteivel az apró s helyenkint a nagy vadra való vadászatot is jutalmazóvá és kellemessé teszik. A nemes vad tenyészetében Ö Felségének salzkammerguti magán- pagonya áll az első helyen, hol az uralkodó rövid nyári szünetekre megjelenik az ősei emlékeért előtte drága helyeken, az altergaui, offenseei, ebenseei és traunsteini pagonyokban s nemes vadra és zergére vadász. Az uralkodó vadászterületén kivűl Lamberg Ferencz Imre gróf steyri, az alpesi bánya- társaság weyeri, Schaumburg-Lippe György herczeg steyrlingi, Württemberg Fülöp herczeg stoderi szarvas- és zergevadászatai is híresek, nemkülönben az erdőkben és vadakban gazdag grünaui vadászterület is kitűnő gondozásban részesül. Ezeken kivűl említendők még azok a vadászterületek, melyek a császári vadászterületekkel határosak s be egészen Stiriába ennek tartozékait képezik.