Seite - 290 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

290 Felső-Ausztria a mezei vadban — nyúlban és fogolyneműekben — szegényebb, mint Alsó-Ausztria; de őzekben meglehetősen egyenlő gazdag vele s a nemes vadban, zergében és fajdban gazdagabb nála. Hogy a vadaknak csak a főnemeit említsük, az 1874-től 1882-ig terjedő években sok egyéb vadon kivűl átlag 728 darab szarvas, 4.026 őz, 474 zerge, 217 süket fajd, 6.073 fáczán, 47.153 nyúl és 31.589 fogoly került terítékre, mindössze 126.OOO forint értékben. Sőt 1884-ben a leterített vadak értéke 190.000 forintot tett, a mi a szarvas és őz szaporodásának köszönhető. A népnek a vadászatból származó jövedelmét az 1884. évről fél millióra számították. Ha e számokat szembeállítjuk Felső-Ausztria gazdasági helyze- tével, meggyőző bizonyságát fogjuk bennök találni annak, hogy a kifejlett földmívelés, meg a jól ápolt vadállomány nagyon is megállhatnak egymás mellett, sót hogy az utóbbi épen folyománya az előbbinek s e szerint bizonyos mértékben szükséges része egy ilyen tartományban a természet egész háztartásának. Ép oly sok alakban, mint a vadászat, tárúlnak elénk az erdei tájképek is, melyekkel a tartománynak a hatalmas Duna folyó ligetei s a Dachstein jégmezői között eső különböző vidékein találkozunk. Itt van mindenekelőtt a Duna balpartján vonúló hegyi vidék, melynek 30 százaléka erdősűlt. A Cseherdő gránitos nyúlványai, e széles hátú, nyugodt alkotású hegység, mely a Plöckensteinban 1.375 méter magasságra emelkedik, leginkább a bükk, jegenye- és erdeifenyővel váltakozó lúczfenyvesek elterjedésére ked- vezők. Itt találkozunk ama komoly, messze nyúló szálerdő képeivel, melyet Stifter Adalbert, a tartomány költője, örökített meg „Tanúlmányai"-ban. Alant pedig, a Duna hordalék-talaján és iszaphomokján a sarjerdő üde zöldje élénkíti a szigetek partjait. Sajátos különlegességét képezik e területnek a nagy szabású úsztató készülékek, melyek között Schwarzenberg Adolf herczegnek 1787 és 1789 közt alapított úsztatója foglalja el az első helyet. E nagyszerű vízi úton, mely egy 54 kilométer hosszúságú, a hegységen átvezető csatorna közvetítésével vezet a Moldva vidékéről a Zwettlbachba és a nagy Mühlbe, még ma is évenkint mintegy 70.000 köbméter tűzifa kerül a Dunára. Az 1800 óta fönnálló aisti úsztató 84 kilométer hosszú- ságban nyúlik s 50.000—60.000 köbméter tűzifát szállít a Mauthhausen melletti Au nagy gereblyéhez. A harmadik nagy úsztató a greinburgi uradalomé a Nagy Naarn folyón és mellékpatakjain (54 kilométer), 20.000—30.000 köbméter fát gyűjt a kaindlaui gereblyéhez s azt ép