Seite - 292 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

292 időben, nagyobb részt a szolgalmak megváltása után, kerekszám 28.000 hektárnyi kiterjedésben eladták. E területnek csak mintegy a fele került szilárd kezekbe s maradt jó gondozás alatt, míg e hatalmas erdőség másik fele az elaprózásnak esett áldozatul, vagy épen letaroltatott. Az Elö-Alpesekben, melyek a homokkő jellegzetes formáit tűntetik föl, már szélesebb, zártabb foltokban lepi el az erdő (37 százalék) a vidéket. Erős, buja növésű lúczfenyők és bükkök, vörösfenyővel és nemes lombos fajokkal keverten alkotják itt az erdő rendes képét. A jegenyefenyő a szokásban levő vágatás mellett is egyre hátrább szőrűi. Míg az erdőkezelés formái az Alpesek szegélyén már a havasi gazdaság sajátos természetével olvadnak össze, addig az éjszak felé kifutó halmos vidék egyes erdő- gondnokságaiban a legkifejlettebb gazdasági elveket találjuk alkalmazásban. A tartomány déli részeiben az erdőkben gazdag Alpes-vidék emelkedik, melynek nagyobb része 600 métertől 2.968 méter (Dachstein) magasságig terjed s 54 százalék erdős területet foglal magában. Számos tavak és nagy folyók gondosan űzött halászatokkal, s patakoknak messze elágazó erezete e vidéket a tartománynak vízben a leggazdagabb részévé teszi. Az Enns és Steyr, a Traun és Alm régi vízi vagy tutaj-útjai, mindenik hasáb, asztalos és építő fát szállító sajátos alakú tutajaival, továbbá a hallstatti, trauni és az Atter-tó, a fő közvetítői a fa szállításának, mely a sok mellékpatakból és kisebb tóból érkezik beléjök. A lúczfenyő és bükkfa, az Alpesek ez uralkodó fája, vörös- és jegenyefenyővel keverten képezik az állabalkotó fanemeket; a hárs- és szilfa, éger és hegyi juhar csatlakoznak hozzájok az üde keleti és éjszaki hegyoldalakon, a havasi égerfa a lápásokban, a tiszafa az egyes völgyek régi zárt erdőségeinek oltalma alatt. A törmelék-halmokon és a sziklás vidék kő-mezőin a gyalogfenyő is felkúszik és a sötétzöld czirbolya, az alpesi erdőség e gyöngye, gyakran még dús csoportokban szegélyezi (mint a Hallstatt fölötti Hierlatz-vidéken) a fatenyészet legfelső övét. Az Alpesekben a nagy erdőbirtok az uralkodó. Nagyobb kiterjedé- süknél fogva ide számíthatók a kincstári Salzkammergut erdőségei, a steyri uradalom, aztán Spital és Klaus vallásalapítványi jószágok, a st.-wolfgangi uradalom, valamint néhány újabban keletkezett nagybirtok, végre a krems- münsteri uradalom egyes részei az Alm-tó mellett. A fára, alomra és legelőre szóló erdőlési jogok, a fa kihozatalát nehezítő nagy akadályok, továbbá a tetemes áldozatok és megszorítások, melyek itt az erdőbirtokos terhére a közjóllét érdekében gyakoroltatnak, az erdőgazdaságot a helyzet mostoha-