Seite - 294 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

294 ságával folytatott állandó küzdelemmé teszik. A számos egyéb erdei szolgal- makhoz járultak a Steyr és Enns mellékén terülő nagy erdőségekben az úgy nevezett „fa-engedmények", vagyis oly természetű szerződések, melyeknek értelmében ez előtt, egész az ötvenes évekig szokásban volt az erdő vágatását a szomszéd steyri és belföldi vasgyáraknak határozatlan időre, „tetszés szerint és fölmondásra", vagy bizonyos fordaszerű egyszeri levágásra átengedni, s e szerződések nem egy nagy erdőbirtokot zsugorítottak kicsivé. A tartomány legnagyobb erdőbirtokát a Salzkammergut képezi. Ez olyan bányászati közigazgatási terület, melynek határai lassankint az ausseei, hallstatti, ischli és ebenseei sóbányák fabeszerző területéből fejlődtek ki. Az állam összes földbirtoka itt 145.560, erdőterülete pedig 85.650 hektárt tesz, mely utóbbiból 53.315 hektár Felső-Ausztriára, 22.551 hektár Stiriára és 6.784 hektár Salzburgra esik. Mint mindenütt, a hol a nagy bányaművelés és kohóüzlet teljesen attól függött, ha vájjon fa-szükségletét állandóan fedezni képes-e, úgy a Salzkammergutban is már korán rendszeres erdőhasználat s a fa-szállításnak leleményes berendezése fejlett ki. A legrégibb erdő- gazdasági szabályrendeletek s a mai üzleti intézmények czéljainak is meg- felelő első erdő-becslések a XVI., az erdőknek kitűnő részletes fölmérése pedig a XVIII. századból valók. A Wunderbaldinger Miksa erdőtanácsos által 1837 és 1856 közt végrehajtott erdőrendezés képezte aztán alapját az osztrák birodalmi erdőségek berendezését megszabó általános rendeletnek is, s e munka, noha az újabb üzemrendezések felülmúlják, térképészeti részeiben ma is mintaszerűnek mondható. A Salzkammergut szállító építkezései, vízfogói és gereblyéi, fölvonói, vízí-csúsztatói és kikötő helyei az alpesi erdőgazdaság vízi építkezéseinek példányképei, melyeknek a szakirodalom mindenütt hasznát vette. A koczka- kövekből épült hatalmas vízfogó az erdős hegység magányában, a lejtőkön, szakadékokon és árkokon keresztül kígyózó fa-csúsztató merész építésű szerkezete, a favágó magános karámja a vágás szélén, melyhez üde sűrű- ségek csatlakoznak, mindezek hangúlatos járulékai az alpesi vidéknek. Hány ezer meg ezer ember nem zarándokolt már a Goisern melletti Chorinszky-zsiliphez, melynek vendégkönyve egész kincses tára a fejedelmi és más nagyhírű neveknek ! A Salzkammergut szállító vagy úsztatási épületeinek építői között vannak férfiak, kiknek híre messze túl hatott traunvölgyi hazájuk határain. Seeauer Tamás erdőmester, a kit „az öreg"-nek hittak (meghalt 1609-ben