Seite - 298 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

298 a körülmény, hogy az újra mívelés alá fogott helyeken talált bronz-tárgyak, gyapjú-szövetek, állatbőrök, szilfa-rostok, faszén, stb., valamint az 1733-ban Hallstattban, 1616-ban és 1753-ban Halleinban a Dürrnbergben 200 méter mélységig talált épen maradt holttestek lelethelyein, az ú. n. pogány helye- ken, olyan kilúgozott agyagot (Laist), mint a milyen a jelenleg szokásos vízzel való kezelés után visszamarad, nem találtak. Alig képzelhető azonban, hogy az akkoriban alkalmazott felszíni aknákba a víz be ne került volna, a mi által olykor gazdag sós-kút keletkezett, melynek vizét azután kis üstökben kifőzték. Ez az eljárás volt bizonyos tekintetben az átmenet már abban az időben a főtt sónak mai nap alkalmazásban levő szerzésmódjához. A 375-ik évvel kezdődő népvándorlás, mely fél Európát elpusztította és a római műveltséget az Alpesekben megsemmisítette, ezt az iparágat is századokra megszakította úgy, hogy itteni sófőzőkről csak abból az időből vannak ismét tudósításaink, mikor Noricumban a germánok telepedtek meg Nagy Károly idejében ; és ebből az időből vannak okiratok is, — közöttük bizonyára legrégibb a Tassilo herczegé 777-ből —, melyek bizonyítják, hogy a tartományi herczeg kolostoroknak és apátságoknak sófőző helyeket adományozott. A só, mely eredetileg egyházi és papi javadalom volt, később a tartományi herczegek regale-java lett, a kik birtokukat külön alkalmazott hivatalnokokkal kezeltették, kiket „Salzmaier" néven neveztek; ettől az időtől kezdődik a sóiparban a tulajdonképeni technikai haladás. A só főzés útján való szerzésének jelenlegi módját akkor kezdték rendszeresen alkalmazni, mikor a XIII. században a régi sóbányákat újra fölfedezték. Azt hiszik, hogy a régi sótelepek újra művelésének megindítását és tökéletesedését a II. Mainhardt tiroli gróf udvaránál tartózkodott bányász- nak, Rohrbach Miklós lovagnak kell tulajdonítani, a ki 1275-ben a halli sótelepet is fölfedezte az Inn völgyében. A sóbányászat ettől az időtől fogva állandóan emelkedik és, mióta a regáléból a só-monopolium fejlődött, buzgó és értelmes állami igazgatás alatt olyan kiváló szakférfiak, mint Schiller, Panzenberger, Plentzner, Schwind és mások közreműködésével az osztrák alpesi sóipar aránylag rövid idő alatt olyan magaslatra jutott, hogy bátran egy rangba helyezhető más államok hasonló iparágaival. A sónak az Alpesek sótartalmú agyagából való szerzését illető műve- letek, nem véve számba az igen csekély mennyiségű kősót, két külön ágra válnak: az egyik arra törekszik, hogy a sóbányákban kifőzésre alkalmas