Seite - 299 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

299 só oldatot készítsen, a másik feladata pedig az, hogy a sóoldatot a sófòz'ò házakban kifőzze. A sóbányász, hogy sóoldatot készítsen, a hegy belsejében mesterségesen vájt és elgátolt üregekbe, melyeket „Werke" vagy „Wehre" néven nevez, csöveken át vizet vezet be. Ezeket az üregeket lépcsőzetesen egymás mellett, vagy megfelelő függőleges távolságokban egymás fölött készítik, a mint épen a szükség hozza magával. Hogy ezt az üreget, mely egész a tetejéig — a bányászok „Himmel"-nek mondják — vízzel van tele, a kilúgozásnak alúlról föl- felé haladó folyamata alatt mindenkor telten tartsák, az oldatnak folytonosan töményebbé válása miatt állandóan csekély vizet kell beléjök bevezetni, melyet „tápláló víz" (Aetzwasser) néven neveznek, míg a tiszta víz egészen meg nem télül sóval, vagyis míg „Soole" nem válik belőle. Mikor a víz hektolite- renként 32 kilogramm sót tartalmaz, a kifőzésre alkal- mas s lebocsáttatik ; az üreg pedig újra megtölt- hető vízzel s újra használ- ható sósvíz készítésére. A kilúgozott agyag, gipsz, stb., az ú. n. „Laist", az üreg folytonos mívelete alatt a fenekére ülepszik. Az üregnek egyszeri megtöltését és a víznek a kifőzésre alkalmas voltáig való telülését „eine Wässerung" néven nevezik, a mit magyarúl „egyszeri töltés"-nek lehet mondani. Minthogy a víz az üregnek nemcsak a fenekén, hanem oldalfalain is oldja a mi oldható, s a könnyebben oldódó részeknek mintegy utána megy: az üregnek eredetileg kerek alakja az egymás utáni töltések alatt szabály- talan alakot s terjedelme tetemes méretet ölt. így keletkeznek azok a nagy földalatti üregek, a melyeknek mennyezete sokszor több ezer négyzet-méter 38* Sóbányász és sóházi munkás.