Seite - 300 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

300 terjedelmű s a „Haselgebirge" oldhatatlan részeivel borított fenekök szám- talan csillogó gipsz-kristálykákkal van ellepve. Ha az ilyen üregek alján még víz van, földalatti sóstavaknak látszanak, melyek, kivált ha terjedelmes voltukat fáklyavilággal láthatóvá teszik, meglepő, szinte tündéri látványt nyújtanak. Hogy a természet kincséből mentől kevesebbet hagyjanak a hegy méhében, a kilúgozásra való üregeket határozott rendszer szerint vájják és meghatározott magassági közökben (emeletek, szintek) tárnaszerűen hajtott főútak (Schachtrichten), ebből kiágazó mellékútak (Kehren), valamint a szükséghez képest függőleges vagy rézsútos, aknaszerűen hajtott menetek (Schürfe) építésével, hogy a földalatti bányákba állandóan friss levegőt vezessenek, valamint hogy a víz bevezetésére és a sóoldat kivezetésére való csöveket lerakhassák, a hegynek mind azon részeit, melyeket mívelés alá akarnak venni, mindenekelőtt járhatókká teszik. Az üregek vájása és használása lassanként, felülről lefelé történik és, hogy a sóoldat szolgáltatásában fennakadás ne fordúljon elő, minden bánya- műben több üreg van a munkára készen ; pl. Ausseeban 60, Hallstattban 50, Ischlben és Halleinban 20—20, összesen mintegy 38 hektárnyi fölszínnel. Az ilyen üreg használhatóságának ideje a hegy alkotásától s más esetlegessé- gektől függ; Hallstattban ez az idő pl. 30 méter emeleti magasság s a tápláló víz bevezetésére alkalmas 20 méternyi középmagasság mellett, közepes szám- ban 30 évre tehető. Az üreg térfogata ugyanott átlag 31.000 hektoliter. A sok, használatban levő és elhasznált bányaművekben való könnyebb tájékozódás végett szokás ezeket, valamint az egyes színtájakat és más nemű fontos müveket magasrangú személyek, különösen pedig a sóipar terén kiváló férfiak nevéről elnevezni; ez a szokás az alpesi sóbányákban is megvan. Az egyes bányahelyeken kerekszámban következő mennyiségű kifőzésre érdemes sóoldatot készítenek: Ausseeban 620.000, Hallstattban 1.900.000, Ischlben 600.000, Halleinban 700.000, összesen tehát 3,820.000 hekto- litert, melynek készítésénél sor szerint 85, 220, 105 és 198 munkás foglalkozik. A sóoldatot, miután tömöttségét alkalmas eszközzel (Cimentkasten) megmérték, a közlekedés vonalaitól távol, többnyire a hegyekben magasan fekvő sóbányákból fa- vagy vascsöveken vezetik a sófőző helyekre, melyek a közlekedés kedvezőbb pontjain, többnyire nagy sóbánya-helyeken vagy azok közelében feküsznek. A csővezetékek fölött, melyek rendesen két vagy négy