Seite - 302 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

302 kiválik belőle, melyet azután időnként hosszú nyelű kampókkal kaparnak ki az üstből. Az üstöt friss sóoldat bevezetésével körülbelül mindig egyformán telten tartják és a tüzelést meg a sónak az üstből minden három óránként való kikaparását addig folytatják, míg a körülbelül 2—3 heti munka után szükségesnek nem mutatkozik, hogy az üstöt az oldalaira rakodott sótar- talmú gipsztől, az ú. n. üstkőtől megtisztítsák és talán másnemű javításokat is végezzenek rajta. Az üstből kikapart sót vagy laza állapotban hagyják meg, mint por-sót (Blanksalz), vagy fa-edényekbe, süvegekbe sulykolják és tuskókká (Füderln) alakítják, vagy fém-formákban téglákká (Briquettes) sajtolják. A porsót, lecsepegvén róla az anyalúg maradéka, pléh szárítókon az üst melegével szárítják és zsákokba rakják, a másik két formát pedig a szárító kamarákban, melyeken a főzőüstöktől tovább menő égéstermékek vonúlnak át, erősen megszárítják. A főző üstök alatt, melyek számos agyag- vagy öntöttvas-lábon állanak, vannak a tüzelőanyag mineműségéhez szabott tűzhelyek, melyeket vagy erős légvonatú kémény, vagy alúlról működő fujtató lát el a szükséges levegővel. Tüzelő anyagúi régen kizárólag fát használtak; jelenleg, midőn a közlekedő eszközök tökéletesűlésével a kőszén szállítása tetemesen megkönnyebbült, más részt pedig a fa újabb időben más iparágakban jobban értékesíthető, leszámítva igen csekély mennyiségű és többnyire alig értékesíthető fát meg egy kevés turfát, kizárólag szenet, még pedig Wolfsegg-Traunvölgyi lignit-szenet használnak. A konyhára való són kivűl, mely, miként említettük, por-, tégla-, legnagyobb mértékben pedig tuskó alakban kerül jelenleg kereskedésbe, a monopólium érdekeinek szemmeltartásával más, olcsóbb sófajták is kerül- nek forgalomba a különböző iparágak számára, sóoldat az Ebenseeben nem rég berendezett ammoniak-szódagyár számára és fürdői czélokra; valamint a sófőzés különféle melléktermékeit is értékesítik mint trágyaszereket. A felső-ausztriai sófőzők termékeit ezelőtt majdnem csupán vízi úton szállították Gmundenen át, a hol egy fő árú-ház vaia. A végre, hogy a sebes folyású s olykor csekély vizű Traun folyón a bárkákon való szállítást Gmundentől és Gmunden felé lehetővé tegyék, nemcsak Steg mellett a Hallstatti-tónál volt szükséges külön vízfogó alkotmányt, a stegi zsilipet (Stegklause) építeni és fenntartani, hanem másnemű építmények is nélkülöz- hetetlenek valának a Traunban és mellékén, hogy a vizet a felé a part felé szorítsák, a melyen a bárkák közlekedtek. Minthogy a só szállítása mai nap vasúton történik és a Traun folyón csak lefelé mennek egyes tutajok és