Seite - 304 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

304 bárkák, ezek az építmények nagyobb részt nélkülözhetőkké váltak. Csupán Ebenseeből megy egy kevés só a Traun-tavon Gmundenbe és innen a Duna mellett fekvő különböző kereskedőhelyekre. A halleini és ausseei sófőzők kizárólag vasúton szállítják sójokat. Az átlagos évi sótermés Ausseeban 320 munkással és 5 üsttel dol- gozva, 170.000, Hallstattban 80 munkással és 1 üsttel, 80.000, Ischlben 220 munkással és 3 üsttel, 150.000, Ebenseeben 500 munkással és 7 üsttel meg egy Piccard-féle sófóző készülékkel, 400.000, és Halleinban 180 munkással és 3 üsttel, 220.000 métermázsa, összesen tehát az egész Salzkammergutban, Halleint is ide értve, több mint egy millió métermázsa. E mennyiség készítésében több, mint 1.800 munkás vesz részt, a kik, állandó szolgálatban állván, a só-kincstár részéről tetemes támogatásban részesülnek, s bár szerényen, de biztosítva és elégülten élnek. Az elsorolt só-ipari helyek előállította főtt-, ipari- és kő-só összes értéke, monopóliumi árakon számítva, mintegy 10 millió forintra tehető. Míg egy részt a számok beszélik s az imént közlött sómennyiségi és pénzbeli értékek elég világosan bizonyítják, hogy milyen nagy jelentősége vati a Salzkammergut só-iparának az országra és az egész államra nézve: más részt az utóbbi tizedekben tetemesen alább szállott kezelési költségek arra vallanak, hogy ez idő folyamán a sóbányászat örvendetesen emelkedett és technikája tökéletesedett. Ez a haladás abban állott, hogy czélszerűbb tüzelést alkalmaztak, kevésbbé értékes ásványi anyagot égettek, a fölösleges hőt teljesen elhasználták s a szabad szakmánymunka behozatalával a mun- kások számát csökkentették. — A sófőzés terén legújabban tett újítások és kísérletek közül különösen föl kell még említenünk a Piccard-féle eljárás alkalmazását Ebenseeben, melynek az a jó oldala van, hogy a géperővel összenyomott vízgőz szabaddá váló melegét a só-oldat elpárologtatására használják föl. Ez eljárást különben Rittinger udvari tanácsos, kinek az ausztriai bányaipar terén nagy érdemei vannak, már 30 évvel ez előtt ajánlotta és meg is kisérlette. Felső-Ausztria k'ó- és barna-szene. Felső-Ausztria a tulajdonképeni kőszén dolgában szegénynek mondható. A triász- és liasz-rétegekben vannak ugyan kőszéntömzsök, de igen tisztátalanok és csekélyek, azért nem érdemlik meg a fáradságot. Annál nagyobbszerű a fiatalabb harmadkori barna-szénnek előjövetele a Hausruck és Kobernausi erdő környékén. E geológiai szem- pontból is érdekes előfordulás közgazdasági tekintetben különösen a sóipar-