Seite - 324 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

324 melyek színfalszerűleg sorakoznak egymás mögé s nemes körvonalokban és változó színekben gazdag tájképeket tárnak elénk. A homokkő-övezet ilynemű áttöréseivel mindenütt találkozhatunk, hol nagyobb folyók lépnek ki a hegységből, és ez a kép annál kiesebbé válik, mennél szélesebb az áttörés s mennél nagyobb területet láthatunk be, tehát különösen ott, hol a völgy torkolatánál a síkság felé tó fekszik. Ily helyeken a tó partjait elsőben szelíd alakzatú s dús erdőséggel borított homokkő-hegyek veszik körűi, a tó felső részén pedig a benső hegylánczok meredek falai egyenesen a víz tükrébe hanyatlanak, mely így pompás előtért alkot egy sík tér körűi, mely még inkább fokozza a hegyek látszatos magasságát. A tájkép ilynemű alkatának köszönhetik hírnevöket mindazok a vidékek, melyeket az Alpesek éjszaki párkányán a legszebbeknek tartanak, minők a Gmundeni, az Atter, Chiem, Tengem tavak s mások vidékei. Ez a törvény nyilvánúl Salzburg fekvésében is. Az az oly gyakran hangoztatott állítás, hogy Salzburg környezetéből hiányzik egy tó, talán abból a helyes megfigyelésből ered, hogy az Alpesek párkányán fekvő hasonló alkotású pontok legnagyobb részében tómedrek is vannak. Alig lehet kétségbe vonnunk, hogy egykor itt is volt ilyen tó, s csak a beömlő folyó erős iszapolása temette el azt előbb, mint példáúl a gmundeni tavat, melyen a kisebb Traun még nem tudott győzedelmeskedni. Azonban az alakzat minden hasonlósága mellett egyszersmind igen elhatározó különbség is van itt a táj képét illetőleg. Már föntebb említettük, hogy a hegység bensejébe nyíló kilátásra nézve, melytől a tájkép szépsége függ, a Flysch-övbe vágódott nyílás a szabályozó. S ime az Alpesek éjszaki párkányában sehol sincsen oly tágas nyílás, mint Salzburgnál. Mintegy tíz kilométernyi hosszú vonalon Högeltől a Hauns-hegyig, avagy Stauffentől a Gaisbergig teljesen meg van szakadva a Flysch-hegyek lánczolata. S itt nem valami nagyobb folyó törte át a hegyeket, mint egyebütt; átszakadás- nak, egy egész réteglánczolat elsűlyedésének kellett e helyen történnie. Ezért ^ nyomúl itt a síkság tágas kerekded öböl alakjában a benső hegylánczok legmagasabb emelkedéséig, melyek ily módon aljuktól egész a csúcsukig láthatókká válnak s hatalmas hullámzattal tornyosúlva föl, szokatlanúl nagy- szerű képet nyújtanak, míg a sülyedés fenmaradt szélei szelíd vonalakban húzódva veszik körűi az öböl oldalait s átmenetül szolgálnak a síksághoz. Ennek a tájképileg oly híres vidéknek sajátságos szépségét épen az adja meg, hogy itt a síkság oly közvetetlenűl érintkezik a magas hegyekkel.