Seite - 330 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

330 s a középkorra már csak néhány tárgy emlékeztet. Legszembeötlőbb a székesegyház sárgás márványhomlokzata, csaknem ilyen a magas ormokkal büszkélkedő Collegialis templom. Sok s kupolákkal díszített templom mellett nem hiányoznak régi és új palotahomlokzatok, kapuk, hidak, kútak és szobrok, hogy a kép annál teljesebb és gazdagabb legyen. De az emberi munkánál gazdagabb képet alkotott itt a természet. Az építészeti vonalak összehalmozódása talán nyugtalanítólag és zavarólag hatna, ha a ritka gazdag fatenyészet nem kötné össze összhangzatos hatásúvá az egészet. A Mönchsberg hosszú gerinczét s az Imberg kúpját sűrű erdő fedi, mely lenyúlik a sziklafalakon; a kerteket s fasorokat még nem pusztították el egészen, s a rétek a gyakori esőzés következtében az egész nyáron át üde frisseségben mutatkoznak. Gazdag építészeti tárgyak szoros összeköttetésben a buján tenyésző növényvilággal, az omladozó sötét kőfalakkal, sziklákkal: ezek alkotják Salzburgnak kiválóan regényes és festői képét. Sehol sem tűnik ez föl világosabban, mint ha sétát teszünk a Mönchs- bergen. Ez a hegy meglehetős kiterjedésű fennsík, mely minden oldalra mintegy negyven—hatvan méternyi meredek szirtfalakkal hanyatlik alá; tetejét lombos facsoportok és rétek borítják, néhány nyárilaktól élénkítve s régi erődítési tornyok sorozatával koronázva. Ha ezt a természetes parkot végig járjuk, mindúntalan a legkellemesebb képek váltakoznak előttünk; itt lábunk alatt a városra látunk, amott a várra, mely a keleti legmagasabb nyúlványon áll, amott a zöld mezőre látunk le, melyet hegykoszorú vesz körűi. Talán még szebb a kilátás a Kapuzinerbergről vagy az Imbergről, mert, míg a Mönchsbergen az ember a város és a hegység között van úgy, hogy az egyiket balra, a másikat jobbra látja, innen egy pillantással láthatjuk a várost, az erődöt, a Mönchsberget s azon túl a hegységet. Ez a pont alkalmat nyújt arra is, hogy a távolabbi környéket is pontosabban megvizsgáljuk. Mindenekelőtt a városi dombokat körűivevő kiterjedt síkság ragadja meg figyelmünket. Telve van ez községekkel, magános tanyákkal, nyaralókkal és kastélyokkal, keresztűl-kasúlszelik ország- útak és mezei útak, melyeket részben hatalmas törzsű fasorok, a régi idők megbecsülhetetlen hagyatékai, szegélyeznek. A síkság keleti része, a várostól a Gaisbergig az előkelő negyed, a hol kiválóan nyaralók vannak. Itt látható szorosan a hegyhez lapúlva Aigen kastély, mely hiressé lett a hegyen felhúzódó természetes parkjáról s a Berchtesgadeni hegységre nyíló szép kilátásról. A déli vonalon, a Hellbrunn felé vezető fasor mellett, a múlt