Seite - 338 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

338 A Lueg-szoroson áthatolva a Pongaubdi érkeztünk. De, mielőtt utun- kat folytatnék, vessünk még egy pillantást a hegységre, melyen oly szoros úton jöttünk át. kHagen-hegység, valamint a Tünnen-hegységxs nem egészen 2.000 méter viszonylagos magasságú mésztömegek, melyek, az Untersberg- hez hasonlóan, igen meredek, csaknem teljesen járhatatlan hegyoldalakkal hanyatlanak le a völgyekbe, míg tetőiken tágas, de kietlen lapály terül. Ritkán fordúlnak elő s fáradságosak a följárások, a köves felső lápák csakis birkalegelőknek alkalmasak. Annál jobban tenyészik itt azonban, az emberek zajától nem zavartatva, a nemes zerge. Különösen mióta szenvedélyes gazdag vadászok megvásárolták a havasi legelőket s a juhok legeltetése megszűnt, ezek a hegységek az Alpesek legelső zergevadászterületei közé tartoznak. Sőt még a vadkecskét is, mely már a középkor végén tenyészett itt, bár akkor is csak mesterséges pótlással a Zilli-völgyből, áttelepítették újabban Piemont hegyeiből a Tànnen-hegységbe s többszörös sikertelen kísérlet után most már teljesen biztosítottnak látszik, hogy állandóan megmarad e helyen ez a pompás vad, mely olyannyira illik a vad és nagyszerű tájképhez. A nemes vadászatra nézve azonban a legnagyobb és legrégibb hírnevű a Hagen-hegység s különösen az e között, meg az Uebergossene Alp között mélyedő Blühnbach-völgy. Délre, nyugatra és éjszakra csaknem járhatatlan falakkal környezve, kelet felé a Lueg-szoros irányában csak keskeny szikla- völgyön megközelíthetőleg fekszik egy meglehetős széles völgy, melynek úgy talaját, mint oldalait fölfelé egész a hegyfalakig s addig a határig, melyet a természet a fatenyészet elé szab, sűrű erdő borítja. Csak a középen, mintegy másfél órányira a völgytorkolattól, van egy tágas tisztás s ezen egy tekintélyes vadászkastély, melyet a XVIII. században Dietrich Farkas érsek építtetett. Arra a kérdésre, miért volt szükség ebben az erdei magány- ban olyan kastélyra, mely több száz embert és lovat befogadhat, a vadászat története elegendő fölvilágosítást nyújt. A völgy elzárt volta, mely a nagy vadnak a menekvést teljesen lehetetlenné teszi, különösen alkalmassá alkotta e helyet az úgy nevezett hajtóvadászatra. A vadászat megkezdése előtt több száz hajtó lassanként a völgy legbensőbb zugába szorította a vadakat, hol azután hálókkal körűikerítették őket. Erre a főrangú vadászuraság elfoglalta állását fejedelmi vendégeivel a hálónál, a vadat kihajtották és „néhány pompás szarvas lelövése után" vége volt a mulatságnak, melynek előkészí- tésén száz meg száz ember heteken át munkálkodott. Ekkor természetesen nagy területre volt szükség, hogy a kiséret, a szakácsok, vadászszemélyzet